Ma tartjuk államalapító királyunk, Szent István ünnepét (illetve egy időben alkotmány és új kenyér ünnepét is), és ennek kapcsán alábbiakban felidézzük a Pongrác Közösségi Ház által szervezett “Barangolás Budapesten” városnéző kirándulás sorozat Szent István Bazilikát is érintő első kiruccanásának emlékét, Mózes Árpádné tolmácsolásában.

Május 11-én kis csapatunk a Pongrác Közösségi Ház „Barangolás Budapesten” túrájának keretében ellátogatott Budapest legnagyobb templomába, a Szent István Bazilikába, melynek területe nagyobb, mint 4000 négyzetméter, magassága pedig 96 méter! A Bazilika a Lipótvárosnak is nevet adó korábbi Szent Lipót templom helyére épült 1851-től, de meglehetősen lassan, mert az építkezést kezdő Hild József után Ybl Miklós sem érhette meg az 1905-ös befejezést. Közben 1868-ban beomlott a kupola, Ybl Miklós tervezte újra a kupolát tartó boltívek teherbírását.

Belül a Bazilika nagyon díszes lett, főleg magyar márvány felhasználásával, csak a szobrokhoz használtak olaszországi fehér márványt. Neves magyar művészek, pl. Lotz Károly, Than Mór, Benczúr Gyula, Feszty Árpád üvegképei és Stróbl Alajos, Fadrusz János szobrai díszítik a hatalmas belső tereket. A falakat nem freskók díszítik, hanem Olaszországban gyártott üvegmozaikokból kirakott képek. A szobrok az egyházi alakok (Jézus, 12 apostol, stb.) mellett középkori magyar szenteket is ábrázolnak: Szent Gellért, Szent Imre, Szent László és természetesen a főoltáron Szent István király. Apró érdekesség, hogy néhol a padlóban vasrácsok vannak, régen a pincében üzemelő széntüzelésű kazánok hőjével fűtötték ezeken a rácsokon keresztül a templom hatalmas belső tereit.

 Megnéztük a Szent Jobb kápolnát, az ereklyetartóban Szent István király  mumifikálódott jobb kezével. A Szent Jobb, fordulatokban gazdag  története során több országot is megjárt, míg végre a második világháború  után visszatért hazánkba, 1950-től őrzik a Bazilikában, 1989-től tartják  meg újra a Szent István napi körmenetet.

Nézelődésünk közben megszólaltak a harangok, ezek is a Bazilikához  méltóan nagyok, a legnagyobb harang 9 tonnás! És ha már harangoztak,  utána lifttel és lépcsőn felmentünk a kupolát övező kilátóteraszra, ahonnan  messzire ellátva lenyűgöző budapesti panorámában volt részünk.

A Bazilika után megcsodáltuk a Szabadság tér palotáit, kezet fogtunk Ronald Reagen szobrával végül elsétáltunk az Országgyűlési Múzeumba. Itt megismerkedhettünk a magyar országgyűlések kialakulásának történetével az 1222-es Aranybullától az Országház felépítéséig, életnagyságú bábuk, díszkardok, szavazóurnák, fényképek, filmek megtekintésével.

Ezzel ért véget a május 11-i „budapesti barangolásunk”, amit a Pongrác Közösségi Ház szervezett, és aki ráér, jöjjön el a későbbi ilyen barangolásokra, mert tényleg érdemes…