A Pongrác Közösségi Ház október 29-én újabb barangolást vezetett Budapesten, a fővárosi kulturális látnivalók iránt érdeklődő pongráctelepi és kőbányai lakosoknak. Ezúttal a budai várba ment a barangoló csapat, ahol a volt Honvéd Főparancsnokság épületében tekintették meg “Csontváry géniusza – A magányos cédrus” című életmű kiállítást. A kiállításra a belépő és a tárlatvezetés költségeit a Közösségi Ház állta, így a nagy érdeklődés ellenére is csak 25 fő fért be a csapatba.
Csontváry Kosztka Tivadarról a Wikipédia szócikkét ajánljuk elolvasni, alábbiakban pedig az egyik barangoló pongráctelepi lakos, Benyóné Éva élménybeszámolóját adjuk közre. Mivel a kiállításon nem lehetett a festményeket fotózni, ebbe a posztba az internetről (Wikipédia, cultura.hu) válogattunk néhány képet a legszebb, leghíresebb Csontváry-festmények közül.
Egy kiállítás margójára
A Pongrác Közösségi Ház által vezetett Csontváry Kosztka Tivadar
kiállításra mentünk a Várba.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok festménye van a művésznek:
17 termet látogattunk végig. Az első teremben grafikái és két önarcképe
volt kiállítva. Az egyik önarcképét már többször láttam, a másikat most először – idegen volt számomra. A második teremben az állatos témájú festmények voltak többségben. Tovább menve különböző országok városainak, tájait láthattuk Csontváry egyedi stílusában. Egy táblá-
zatban is mutatták, hol-merre járt és festett Csontváry a világban.
Láttuk többek között a mosztari hidat és a taorminai görög színház
romjait ábrázoló festményeit.
Az egyik teremben olyan gyönyörű vízesés festménye volt, hogy én szinte azt hittem, hogy igazi vízesés, még a zuhogását is elképzeltem. Ahogy haladtunk egyik teremből a másikba, mind nagyobb és nagyobb festményeit láttuk kiállítva. Végre az egyik teremben megcsodálhattam a Magányos cédrus című képét, mindjárt két változatban is, mindkettő nagyon tetszett.
A kedves tárlatvezető felhívta a figyelmünket, hogy a festő fiatalabb korszakában kék és rózsaszín felhőket festett több képén; később viszont, amikor betegeskedett, inkább már a sötét felhők voltak többségben a művein. Az utolsó termekben már az egész falat beborító festményeket láttunk, a legvégén már 38 nm-es kép is volt!
Ez a Csontváry kiállítás nagyon szép élmény volt számomra, de gondolom, a többieknek is, akik eljöttek a “barangolásra”, amit köszönünk szépen a Pongrác Közösségi Háznak.