A múlt héten két internetes újság is elmélyültebben foglalkozott a Hős utcai helyzettel, újabb nézőpontot bemutatva.
A 24.hu október 25-i cikke szerint az Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara (ÁJK) kriminológiai tudományos diákkörének rendezvényén arról volt szó, hogy ezek a stigmák hogyan hatnak az ott élőkre, és mennyire gátolják a probléma megoldását.
Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás
A három meghívott előadó augusztus óta többször nyilatkozott a Hős utcáról, előadásuk iránt mégis akkora volt az érdeklődés, hogy egy nagyobb előadóba kellett terelni a főként diákokból álló közönséget.
Saját tapasztalataikat mesélték el, és felvázolták, milyen megoldási lehetőségek vannak a Hős utcára:
- Pósfai Zsuzsa, a Társadalomelméleti Kollégium Városműhelyének kutatója
- Urbanovszky Zsuzsanna, a Hős utcai lakókkal foglalkozó Kontúr Egyesület elnöke
- Erdős Ákos, rendőr százados, addiktológiai konzultáns a Közszolgálati Egyetemen.
– Stigma: a Hős utcai lakos drogos és bűnöző.
– Hős utcai identitás: olyan, mint egy nagy család, és ezt a kötődést erősíti az is, hogy nagyon sok a rokon a közösségben. Bármilyen szétroncsolódott is ez a közösség, furcsa módon biztonságot jelent ez az ott lakóknak.
– Elszigetelődés: sehol egy lakóövezet, laktanyák, Közszolgálati Egyetem kerítése, vasúti sínek látszanak a negyedik emeleti lakásokból is.
– Lakhatás: szisztematikus leépítés zajlik: főváros szerte kevés az önkormányzati lakás, azok is többnyire rossz állapotúak, és szegény emberek lakják. A kerületi önkormányzatoknak nincs forrásuk, és akaratuk sem, hogy fejlesszék az ingatlanjaikat, ezért inkább ledózerolnák azokat. De arról nincs szó, hova kerülnek a lakók. Az önkormányzatok szisztematikusan próbálják leépíteni a lakásállományukat. Csak rövid időre, egy-két évre kötnek szerződést, és nincs garancia, hogy hosszabbítanak a lakókkal. Az önkormányzatnak elvileg cserelakását kell adnia, kivéve, ha a lakónak például hátraléka van. Márpedig a Hős utcai lakók jelentős része nagy összeggel tartozik.
– Médiafigyelem: kellett egy halott. Ha a Hős utcában történik bűncselekmény, akkor a média kiemeli, hogy a Hős utcában, vagy annak környékén történt. De ha a kerület egy másik részén történik valami, akkor az már csak Kőbánya lesz a hírekben.
– Megoldás: a civilek nem beszélnek hülyeséget. Megfizethető bérlakási szektor, egy rövid és egy hosszú távú terv kell; és egy egységes koncepció, amit a lakosokkal, a vagyonkezelővel és az önkormányzattal együtt kell kialakítani.
A Mérce nevű, napokban indult új híroldal október 27-i cikkét Vigvári András, az MTA Társadalmi Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa, és az Angelusz Róbert Szakkollégium 2015-ös Hős utcai kutatásának egyik vezetője írta.
A hosszú elemzés szerint a Hős utcai bűnözést fókuszba emelő tudósítások sokszor a legjobb szándékuk ellenére válnak stigmatizálóvá és terelik el a valós strukturális problémáról a figyelmet. A Hős utcai lakótömböket érintő társadalmi folyamatok koránt sem egyediek, csupán jobban szem előtt vannak, s koncentráltan testesítenek meg egy olyan problémahalmazt, a lakhatás kérdését, ami a Hős utcai lakóknál jóval szélesebb társadalmi csoportot súlyt a mai Magyarországon. A stigmatizáció következtében széttöredezett a lakóközösség, ahol a külvilág felől érkező megbélyegző nyomás következtében egymást kezdik el hibáztatni a kialakult helyzetért, éppen ezért képtelenek a saját maguk érdekérvényesítésére. Számos, a Hős utcában dolgozó közösségfejlesztő kezdeményezés ütközött bele abba a problémába, hogy a lakók nem voltak hajlandóak lakóközösségként fellépni, hiszen egymást, és nem a körülöttük lévő strukturális viszonyokat tették felelőssé a kialakult helyzetért, megakadályozva így az érdekérvényesítés lehetőségét.
A stigmatizált, rossz hírű lakónegyedeket pedig a helyi önkormányzatok még inkább elhanyagolják, átengedve a terepet a civil szervezeteknek, de ezzel egyben fenntartja változatlanul a tarthatatlan állapotokat, legfeljebb (gazdasági erőforrások híján) apránként kiszorítva a szegény népességet.
A cikk még történetiségében is vizsgálja a Hős utcai helyzetet. Bár a Hős utcai lakótömbök társadalmi státusza a rendszerváltás után folyamatosan romlott, fontos rámutatni arra az összefüggésre, hogy a Hős utcai lakhatás a rendszerváltás után fokozódó lakhatási válságban folyamatosan felértékelődött. A telepen végzett régebbi és újabb kutatások is azt mutatják, hogy az ott lakók jelentős részre vidéki gyökerekkel bír, és olyan, zömmel kelet-magyarországi falusi, illetve kisvárosi településekről költöztek be a budapesti Hős utcába, ahol bár a lakhatási körülmények sok esetben kedvezőbbek, azonban munkalehetőségek híján lehetetlen a megélhetés. A telepen aktívan jelen levő Kontúr Közhasznú Egyesület és az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium 2015-ben, a telepen végzett kutatásából az is kiderül, hogy a telepen élők a kelet-magyarországi települések mellett azokból a józsefvárosi és ferencvárosi városrészekből költöztek be a Hős utcába, ahol a városrehabilitáció és a dzsentrifikáció következtében tömegesen szorultak ki az emberek az önkormányzati bérlakásszektorból, illetve az olcsó piaci albérletekből.
Az itt lakók általában kevés esetben tudnak stabilan megkapaszkodni a budapesti munkaerőpiacon, hisz zömmel olyan szezonális alkalmi munkákat végeznek, melyek rendkívül érzékenyek a gazdasági ciklusok (növekedés-csökkenés) változására. A hős utcaiak voltaképpen a munkaerőpiac legalsó szegmenseként olyan „tartalékhadsereget” képeznek, akik ha kellenek, azonnal hadra foghatóak, ha viszont nincs rájuk kereslet, akkor kénytelenek újabb és újabb lehetőségek után nézni. A telepet átszövő informális struktúrák mind a lakhatás, mind pedig a megélhetés terén ezekhez a strukturális adottságokhoz kénytelenek igazodni, ennek is köszönhető az illegális tevékenységek (többek között a drogterjesztés) kiemelkedő jelentősége.