A Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Verbai Lajos minden hónap utolsó csütörtökjén szokott érdekes helytörténeti előadásokat tartani a Kőrösiben, néha vendégelőadókkal. Múlt csütörtökön is ilyen eseményen vettünk részt, ami ráadásul kiállítás látogatásra is sarkallt, csipetnyi pongráctelepi vonatkozással fűszerezve.

Sáfár József ipartörténeti kutató 1968 óta foglalkozik a magyar távírótörténettel, és ennek kőbányai vonatkozásairól tartott most előadást a Kőrösiben. Az amerikai Samuel Morse 1837-ben szabadalmaztatta a róla elnevezett Morse-ábécét és az ennek használatához általa kifejlesztett elektromos távírót; majd 1843-ban helyezték üzembe az első távíróvonalat Washington és Baltimore között. Az első távíróvonal átütő sikere nyomán gyorsan átvették az európai országok is a távírót, hiszen ez volt az első vezetékes távközlési technika, amire az ipari forradalom és főleg a gőzvasutak elterjedése miatt felgyorsult modern életnek oly nagy szüksége volt. Magyarországon is korán, 1847-ben jelent meg az első távíróvonal, majd állami kezelésben elsősorban a vasútvonalak mentén épült ki az országos hálózat. Az 1860-as években már kisebb, helyi vezetékeket is kezdtek építeni, így jutott el 1864-ben Kőbányára is a távíró.

Eckling-féle távíró 1855 körül. (Forrás: taviromuzeum.hu)

Pontosabban, a ceglédi vasútvonal mellett már addig is volt egy vonal, de csak a vasút használatára. 1864-ben a belváros felől a Kőbányai út mentén építettek egy új távíróvezetéket a mai Liget térig, ahol Kőbánya első állandó lakosai, a sertéskereskedők telepedtek meg, és akik a felfutó üzlet, a távolsági kereskedelem miatt erősen igényelték már a naprakész kommunikációs technikát. Sáfár József levéltári és helyszíni kutatásaival beazonosította a kőbányai távirda állomás első és további helyeit a Liget tér környékén, és a vonal leágazásait pl. a Kőbányai úti Ganz és MÁVAG gyárakba. Az előadást korabeli levelek, térképek és városképek, fotók mellett egy igazi, kézzel fogható, sőt, működő távíró berendezés is színesítették.

Sáfár József, az asztalon egy eredeti, működő XIX. századi távíróval.

Az érdeklődőknek az előadás után Sáfár József a “Tájak – Korok – Múzeumok – Kiskönyvtára” sorozat 842. füzetét osztogatta, mely az általa alapított és gondozott távírótörténeti muzeális tárlatot mutatja be. Élve a legközelebbi lehetőséggel, mindjárt szombaton meg is látogattuk a tárlatot, ahol maga Sáfár József vezette körbe az érdeklődőket. Magát a kiállítást nem lehet fotózni, de a műszaki érdeklődésű olvasóinknak (gyerekeknek is) ajánljuk figyelmébe ezt a viszonylag kicsi, de mégis változatos, érdekes tárlatot, ami a kezdetektől a fénykoron át a lassú hanyatlásig és megszűnésig mutatja be a távíró történetét, több esetben interaktív élményeket is nyújtva.

A távírótörténeti kiállítás a szépen felújított Podmaniczky-Vigyázó kastély oldalszárnyában látogatható minden csütörtökön 10-14 óráig és minden hónap első szombatján 10-14 óráig, a belépés díjtalan! Ugyanakkor arra is felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy jelenleg technikai okból nincs fűtés a kiállításnak helyet adó épületrészben, így mostanság kifejezetten hideg van a vastag falakon belül, érdemes előbb érdeklődni erről (tel: 70/ 264-6005; e-mail: info@taviromuzeum.hu). A kastély parkjában szabadtéri környezetben is körbejárhatóak és tanulmányozhatóak a különféle régi távírópóznák és szerelvények. A Podmaniczky-Vigyázó kastély a XVII. kerület városközpontjában van, a kerületi művelődési ház mellett, a Pesti út 115. szám alatt. Megközelítés: csütörtökönként a 195-ös busz közvetlenül odavisz, szombaton pedig a 162 és a 262-es busz a Liget térről indul, míg a 161-es buszra az Élessaroknál lehet felszállni. Mindegyik buszról a Bakancsos utcai megállónál kell leszállni, és előrébb sétálni a kastélyig. (Vannak még az E betűs gyorsjáratok az Örs és a XVII. kerület között, de azokra csak az Örs vezér terén lehet felszállni: 97E, 169E, 261E.) Kényelmesebb olvasóink figyelmébe pedig ajánljuk a www.taviromuzeum.hu honlapot vagy a Mindenki Akadémiája M5 által sugárzott előadását, ami a Youtube-on nézhető meg.

És végül a valóban csipetnyi pongráctelepi kapcsolódás: a kiállításon feltűnő volt, hogy a távíróvonalak sokáig légvezetékként voltak telepítve, faoszlopokon, később pedig földkábelben vezették őket. Ma már általában egyre kevesebb a faoszlop, mert beton vagy fémoszlopokkal váltották fel őket az utóbbi évtizedekben, vagy a légvezetéket földkábellel cserélték fel (városokon belül), akár távközlésről, akár áramszolgáltatásról van szó. Pongráctelepen a 2011-2015 között, európai uniós támogatásból lezajlott Kis-Pongrác projekt egyik fejlesztése volt a régi légvezetékes közvilágítás korszerűsítése új lámpákkal és kandeláberekkel, valamint a közvilágítási áramvezetékek földkábelbe vezetésével. Így lakótelepünkön ma már csak távközlési légkábelek láthatóak még itt-ott, kifeszítve az épületek között, noha a száloptikás szolgáltatást nyújtó Digi a közvilágítási kábelcsatornában vezette be lakótelepünkre az extra szélessávú internetet. Ugyanakkor mégis van még egy faoszlop Pongráctelepen, mintegy utolsó hírmondónak a régebbi korokból: a Pongrác útra kivezető névtelen utca végénél áll ez a faoszlop, távközlési légkábel-összeköttetést biztosítva a Szolgáltatóház és a Csilla utca 10. (régi 11-es épület) között. Megmutattuk ezen oszlopot fotóját Sáfár Józsefnek is, aki szerint a T-Com használhatja még ezt az oszlopot.