Év eleje óta minden nap egy-egy magyar olimpiai bajnok életéről, az olimpiai elsőségéhez vezető útról olvashatunk az Index Alapvonal blogjának “177 olimpiai mese” című sorozatában, melynek mai részében Török Gyula “Béka” 1960-as ökölvívó olimpiai bajnokról olvashatunk.
A római olimpián az akkoriban Pongráctelepen lakó, 51 kilós Török Gyula kiütéssel indított az olimpián, és a döntőben kis híján KO-val zárt. 22 évesen érte el élete legnagyobb sikerét.
Török Gyula Kispesten született 1938. január 24-én. A Béka becenevet vékony testalkata miatt kapta, családjában, a szorítók környékén mindenki így ismerte, de őt nem zavarta, sőt, egy idő után nem is érdekelte a becenév. 1956-ban, már 18 évesen volt arra esélye, hogy kijusson az olimpiára, de ez végül nem jött össze neki, úgyhogy négy évet még várnia kellett.
1957-ben és rá egy évre már a légsúly magyar bajnoka volt, az 1959-es luzerni Európa-bajnokságon pedig második lett, ott a német Manfred Homberggel nem bírt a döntőben. Mindez csak arra ösztönözte, hogy az olimpiára még nagyobb erővel készüljön. Öntörvényű öklözőnek tartották, akit nem volt könnyű keretek közé szorítani, de Adler Zsigmond megpróbálkozott vele. Az olimpia előtt már sokat kellett fogyasztania, hogy beférjen az 51 kilósok közé, de meg kellett tennie, mert ott volt esélye a legnagyobb sikerre. Ütőerejét az akkori legalacsonyabb súlycsoportban tudta kamatoztatni igazán.
Az 1964-es tokiói olimpián már nem jutott tovább az első körből. Később a hetvenes évek közepétől edzősködött is – Építők, Csepel, a magyar válogatott mellett is volt segédedző -, utolsó éveit agytrombózis tette nehézzé. 2014-ben, január 24-i születésnapja előtt két héttel, 75 évesen halt meg. Az MTK edzőterme a nevét viseli.
Forrás: Index Alapvonal