Ma, november 6-án van a 64. évfordulója Pongráctelep 1956-os áldozatai halála napjának. Utoljára 2016-ban emlékeztünk meg róluk úgy, hogy új információkkal sikerült valamelyest tisztábban látni az akkor történteket.
Időközben tudomásunkra jutott, hogy a Fővárosi Nyomozó Ügyészség – Matthaidesz Konrád újságíró feljelentésére – hivatalos nyomozást folytatott le az elmúlt években a tíz pongráctelepi áldozat halálával kapcsolatban (akiknek emléktáblája a Pongrác Közösségi Ház falán látható). A nyomozati eljárást 2020. májusában felfüggesztette az ügyészség, lényegében azért, mert nem lehet beazonosítani az áldozatok halálért felelős szovjet katonák személyét. De a nyomozati eljárás eddigi eredményeit ismertető határozatot Matthaidesz Konrád volt szíves megosztani velünk, így mi is beszámolunk róla alábbiakban, kiegészítve saját, szintén idei kutatási eredményeinkkel.
Az ügyészségi határozat megfogalmazásában 1956. november 4-től Magyarország a nemzetközi jog fogalmának megfelelő háborúban állt a Szovjetunióval. A fegyveres összeütközés következtében magyar oldalról nagy számú polgári áldozat is életét vesztette.
1956. november 4-én a szovjet haderő egységei vonultak a Pongrác úton a Mázsa tér felől a Kerepesi út irányába, és menet közben ismeretlen személyazonosságú, hivatásos állományú katonák tűzfegyverekből lövéseket adtak le a Pongrác úti lakótelep lakóházaira. Szabó Lajosné, szül. Lepedát Veronika egy ilyen lövéstől kapott halálos sebet, amikor az I. épület (mai Salgótarjáni utca 63. társasház) D lépcsőházában, a lakásajtaja előtt tartózkodott. Lepedát Veronika nem sokkal később elvérzett, és semmilyen módon nem vett részt fegyveres ellenségeskedésben.
1956. november 6-án hunyt el további 9 pongráctelepi fiatalember a mai Hungexpo területén: az akkori Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén szovjet katonák feltartóztatták, majd tűzfegyverrel lelőtték Drexler Ottót, Illés Bélát, Lukoczki Józsefet, Potoczky Ferencet, Konyher Józsefet és Török Lászlót. Az első négy fiatal életét vesztette a fejlövés, mellkaslövés és szívlövés következtében, míg Konyher József és Török László sebesülésekkel, de túlélték. “A sértettek civil, fegyvertelen, az ellenségeskedésben részt nem vevő fiatalemberek voltak.” (Egyes elhunytak neveinek írásmódja forrásonként eltérő.) Fenti fiatalemberek elhalálozásáról az egyik túlélő Konyher Józseftől van közvetlen információ, aminek alapján a nyomozó ügyészség megállapítása szerint a szovjet hadsereg hivatásos katonái háborús bűntettet követtek el Lepedát Veronika, valamint Drexler Ottó, Illés Béla, Lukoczki József, Potoczky Ferenc megölésével és Konyher József, Török László megsebesítésével.
A többi pongráctelepi áldozat, Komanovics Iván, Kőváry Ferenc, Lázár Miklós, Marcsik József és Pék János ugyan szintén 1956. november 6-án, szintén a mai Hungexpo területén haltak meg lőtt sebesülésektől, de a nyomozás során nem sikerült “kétséget kizáró módon” megállapítani a szovjet katonák általi lelövésüket, ez csak “megalapozott valószínűség”. Ennek oka az, hogy az egyetlen olyan információ, ami közvetlen túlélőtől származik, arra utal, hogy a 9 pongráctelepi srác ugyanazon a napon, de két külön csoportban mehetett át a mezőgazdasági vásártelepre (ez már a mi feltételezésünk). Ezt a feltételezést erősíti az, hogy a két csoport tagjai a lakótelep átellenes részén laktak: a régi 8-9. épület (mai Salgótarjáni utca 49-51. társasházak) és a 11-12. épület (mai Csilla utca 9-10. társasházak) szomszédságából alakulhatott meg a két csoport.
Az ügyészség megállapította, hogy az 1956. november 6-án lelőtt kilenc pongráctelepi fiatal esetében “kétségtelen a szándékosság”, míg a Lepedát Veronika “sérelmére elkövetett emberölés legalábbis eshetőleges szándékkal elkövetett tettnek minősül”. A szándékos emberölés el nem évülő háborús bűntettnek számít a vonatkozó genfi egyezmény szerint, lényegében éppen ezért nem zárta le, csak felfüggesztette a nyomozást az ügyészség, jóllehet a még élő közvetlen és közvetett tanúk idős kora miatt, illetve a Szovjetunió utódállamaként Oroszországtól már nem várhatunk igazán új, releváns, “a történeti tényállás még pontosabb megállapítását, vagy az elkövetők személyazonosságának megállapítását lehetővé tevő bizonyítékok” felbukkanását. Ha mégis előkerülne releváns, új információ, bizonyíték, az ügyészség folytatja a nyomozást.
Azért mi egy kisebb információval tudtuk most bővíteni az eddigi tudáshalmazt a kilencek haláláról: a holttesteket még aznap a vásártelepről teherautón az Új Köztemetőbe elszállító egyik pongráctelepi lakos visszaemlékezése alapján sikerült hozzávetőleges pontossággal behatárolni az elhalálozásuk helyszínét: ez a mai Hungexpo főbejárata mögötti, beépítetlen térség, amiről találtunk egészen korabeli, két hónappal korábban készült légifotót is az MTVA archívumában, ami itt érhető el.
Az így beazonosított helyszínen az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége emléktáblát állítana vagy emlékhelyet alakítana ki a pongráctelepi áldozatok tiszteletére – amiről a szervezet alelnöke, Csigás Zoltán nyilatkozott a Kőbányai Híreknek. Az emlékmű felállításához hozzájárult már a vásárvárost üzemeltető cég, de szükség van további engedélyek beszerzésére is. Bár van már emléktáblájuk, domborművel Pongráctelepen, a Pongrác Közösségi Ház falán, ami alatt mindig van pár koszorú, ezzel a kis plusz “nyomozással” mi is támogatjuk a Hungexpo területén való emlékmű állítást, különös tekintettel a fentebb ismertetett ügyészségi jelentésre, mely az első hivatalos elismerése (64 év után!), hogy a pongráctelepi fiatalok 1956. szovjet agressziójának áldozatai.