Magyarországon egy-egy ember évente kb. 385 kg hulladékot termel. Ez az EU-átlag (487 kg/fő/év) alatt van, de ennek közel a fele hulladéklerakókba kerül, és csak 8%-át komposztáljuk, közben pedig a szerves hulladék a szemetes 30-40%-át tölti meg. Ezt a szerves hulladékot komposztálással talajjá lehetne átalakítani, és így a kertekben újrahasznosítható lenne, ahelyett, hogy hulladéklerakóba vagy hulladékégetőbe kerülne.

Balogh Lili a Földgömb c. folyóiratban megjelent cikke és a Zöldgömb Fesztiválon, november 15-én tartott online előadása alapján alább bemutatjuk, hogy akár pongráctelepi lakásokban, pincékben is komposztálhatunk!

Legtöbbünk, ha meghallja a „komposztálás” szót, a kert végében lévő, bizarr küllemű és szagú kupacra gondol. A szabadban történő komposztálás remek megoldás lehet azoknak, akik szeretnék hulladékaik nagy részét újrahasznosítani, és értékes, tápanyagokban és mikroorganizmusokban gazdag komposzttal akarnak gazdagodni. De mi a helyzet akkor, ha nincs erre helyünk, sőt, még kertünk sincs?

Nos, lakásban is lehet komposztálni! Erre a legjobb módszer a gilisztakomposztálás. Ez esetben ne a sima földigilisztára gondoljunk, hanem egy rokonára: a méretben kisebb, vékonyabb, csíkosabb és sokkal vörösebb trágyagilisztára (Eisenia foetida). Aki szeret horgászni, már biztos találkozott velük, hisz népszerű csaliállatok. Egy hagyományos komposztálóban is eléldegélnek – együtt a földigilisztákkal, de a gilisztakomposztálóban kizárólag ők működnek – mikroorganizmus-barátaikkal. (Vannak más házi komposztálók is, amik giliszták helyett “starternek” nevezett baktériumkultúra folyadék adagolásával bontják le a szerves hulladékot, akár húst és tejterméket is.)

A komposztáló méretbeli különbsége sem elhanyagolható. A kerti komposztálóba főleg a kerti zöldhulladékok kerülnek, míg a gilisztakomposztálóba inkább szerves, nedves háztartási hulladékok (amelyek kiválasztása, szelektálása nagyobb odafigyelést igényel) – így összességében sokkal kisebb helyet foglal, hiszen a lakásban például ritkán nyírunk füvet…

A nedves közegben a gilisztakomposztálás egy kifejezetten gyors komposztálási folyamat: egy megfelelő gilisztatársasággal akár 3 hét alatt már kész komposztot szüretelhetünk, míg a hagyományossal ez hónapokig tart.

A gilisztakomposztáló kilyuggatott, egymásra helyezett tálcákból áll. Az apró lyukakon átférnek a giliszták, így tudnak vándorolni egyik tálcából a másikba. Az alsó tálca zárt, és csappal segíti az összegyűlt gilisztakomposztlé lecsapolását. A komposztáló fedett, mivel a giliszták a sötétet kedvelik, valamint ez segít a nedvesség megtartásában, és a rovarok bejutásának megakadályozásában. A rekeszek szellőznek, ami az aerob környezet megtartásában és a rothadás elkerülésében játszik szerepet. Esőtől, naptól védett helyet igényel, mivel a trágyagiliszta optimális élőhely-hőmérséklete 20-26 C fok között van. (Ha pincében tartjuk a komposztálót, a hűvösebb hőmérsékleten is elvannak a giliszták, csak lassul a komposztálási tempójuk.)

A gilisztakomposztálóban kétfázisos működés folyik. Az első fázisban a baktériumok és egyéb mikroorganizmusok végzik a munka nagy részét: ennek során a hulladékok “összeesnek”, a víz nagy része kicsapódik, magával szállítva a tápanyagok egy részét: ezt nevezzük gilisztatrágyalének (vagy gilisztakomposztlének). A második szakaszban a giliszták elfogyasztják és megeszik a hulladékot, maguk után hagyva az értékes ürüléküket, a gilisztatrágyát (gilisztakomposztot). Ha túl sok a hulladék víztartalma, papírzsebkendő, kartonpapír hozzáadásával szívassuk fel, mert a giliszták ugyan a nedves közeget szeretik, de úszni nem tudnak.

A trágyagiliszták nyers növényi (mondhatni vegán) kosztot igényelnek.
Kizárt:
– fás szárú növényi maradványok,
– főtt étel,
– szószok és olajok,
– tejtermékek,
– húsok,
– kenyér és sütemények,
– csontok, szálkák és kagylóhéjak.

Adható:
– lágyszárú növényi maradványok ,
– állati vizelet és ürülék (de ezzel óvatosan, mert kórokozókat is tartalmazhat!),
– gyümölcs- és zöldséghéj (kivéve vegyszerrel kezelt citrusfélék, banán),
– tojáshéj összeaprítva (ezt nem eszik, de a PH érték beállításához kell),
– papírzsebkendő, kartonpapír, tojástartó doboz (mértékkel),
– kávézacc (imádják!),
– papírtasakos teafilter és tealevél,
– magvak héja.

Általánosságban fontos a mértékletesség: egyszerre ne adjunk hozzá 5 kg krumpli vagy hagyma héját, vagy pl. a citrusfélék, banán héja általában gombaölő vegyszerrel kezelt, pedig a gombák is kellenek a hatékony komposztáláshoz. Ha az elején berothad a komposztálás, azt a nem megfelelő szellőztetés mellett a túletetés is okozhatja, inkább kezdjük kevesebb adagolással. Nem kell félteni a trágyagilisztákat, nem fognak éhen halni, ha nem találnak friss adagot, még egyszer átrágják magukat a már egyszer megemésztett komposztanyagon. (Ezért lehet nyugodtan több hetes nyaralás idején is magukra hagyni őket.)

A PH érték beállítása tojáshéjjal azért fontos, mert ha lecsökkken a PH érték, akkor megjelenhetnek más állatkák is a komposztban. Ilyenkor papírzsebkendő, kartonpapír, tojástartó doboz (széntartalmú adalékok) hozzáadásával is növelhetjük a PH értéket. Ha muslicák jelennek meg, az a sok cukortartalom jele (túl sok krumplihéj), amik ellen sokféleképpen felléphetünk, zöld tippek ebben a cikkben.

Egy giliszta akár a testsúlyával megegyező hulladékmennyiséget is megehet naponta. Testtömegük átlagosan 0,25 g, így ha van 1000 gilisztánk – soknak tűnik, de egy gilisztapopuláció 3 hónap alatt megduplázhatja magát – akár 250 g hulladékot is elfogyasztanak naponta, és megfelelő feltételek mellett három hét után már láthatjuk is az áhított végterméket, a komposztot.

Amikor az első tálcába már nem tudunk több hulladékot pakolni, ideje egy következő tálcával bővíteni a rendszert, és arra pakolni a friss hulladékainkat. Ilyenkor a régi tálca pihen, a giliszták abból is fognak táplálkozni, de amikor már nem találnak benne több eledelt, átmennek a fentebbi tálcára. Így idővel már nem fogunk gilisztákat találni az alsó tálcában.

Az érett komposzt szagtalan, feketés-sötétbarna, puha állagú, helyenként tojáshéjat és egyéb, nehezebben lebomló hulladékot is tartalmazhat – s általában ilyenkor találjuk meg a véletlenül belekerült tárgyakat is…

A gilisztatrágyaléből viszonylag rövid időn belül elég sok termelődik, így gyakran lehet elajándékozni kertészkedő barátoknak és ismerősöknek. De ne feledjük őket emlékeztetni a legalább 10-szeres használati hígításra, nehogy kiégessék a növényeiket!

Gilisztáinkat felügyelet nélkül is hagyhatjuk lakásunkban, akár hetekre is elutazhatunk, ugyanis, ha elfogyott a friss hulladék, még egyszer átrágják magukat az egyszer már megemésztetten.

Végül a komposztáló “berendezésről”: lehet készen is vásárolni, de lehet használt festékes vödrökből is készíteni. Valamint ajánljuk megtekintésre a Józsefváros című újság 10 perces videóját a “komposztáló kerületiekről“, amiben udvari és kétféle otthoni megoldást megismerhetünk a gilisztakomposztálásra.

Ha valaki már Pongráctelepen is foglalkozik lakásban/pincében való komposztálással, mi szívesen bemutatnánk olvasóinknak (fotóriport vagy videó formátumban).

(Vannak más elven működő házi komposztálók is, amik giliszták helyett “starternek” nevezett baktériumkultúra folyadék adagolásával bontják le a szerves hulladékot, akár húst és tejterméket is.)

Forrás: A Földgömb 2020. őszi különszáma. Balogh Lili cikke és online előadása a Zöldgömb Fesztiválon