A 24.hu-n figyeltünk fel erre a cikkre, ami a címében hordozza a mondanivalóját: Ha a szobrok kizárólag bajszos férfiakat ábrázolnak, a kislányok nem fogják tudni, hogy bármi lehet belőlük.

A cikkben a Hosszúlépés nevű cég szeretne változtatni azon, hogy Budapesten közel 1200 szobor található, de ebből mindössze 35 ábrázol női hősöket (konkrét személyeket). Koniorczyk Bori, a cég társalapítója többek között arról mesélt, miért fontos, hogy a történelmünk női szereplőiről is megemlékezzünk, illetve miről kellene szólnia a nőnapnak a csoki és virág helyett. A városi sétákat szervező cég 2019-ben indította el a Wonder Woman Budapest névre keresztelt mozgalmát, amelynek célja, hogy közterületeinken végre megkapják a megérdemelt teret és figyelmet azok a női hősök, akiknek gyakran még a létezéséről sem tudunk.

A cikket ajánljuk elolvasni, de ennek kapcsán elgondolkoztunk azon, hogy Pongráctelepet az 1939-1942 közötti felépítése során szokatlanul sok műalkotással díszítették, melyek túlnyomórészt emberábrázolások, ezért most végignéztük az összes ma is látható és valaha volt lakótelepi faliképet és szobrot, hogyan alakultak a “nemi arányok” és az alábbiakra jutottunk.

Összességében véve kiegyenlítettnek mondhatjuk a férfiak és nők megoszlását a pongráctelepi műalkotásokban, ami mondhatni korszerű, még ha valószínűleg ez nem volt kifejezett cél 1942-ben. És persze a helyi műalkotások nem konkrét személyeket, hanem társadalmi szerepeket (dolgozó, szülő, gyermek) jelenítenek meg, amik természetesen tükrözik a kor szemléletét, valamint azt, hogy Pongráctelepet alapvetően kispolgári és munkás családoknak építették, akik jelentős része vidékről, faluról költöztek fel Budapestre. (Vélhetően utóbbi szempont határozta meg a Négy évszak mezőgazdasági tematikáját a nagyméretű faliképeken, három lakótelepi társasház homlokzatán.)

Eltűnt szobrok: Anya leánygyermekével (óvoda), fiú kútszobor (a volt közfürdő, ma Emberbarát Alapítvány épületében).

Meglévő szobrok: Család szobor (anya, apa, kisfiú, kislány) és a Munka című (nem “Munkás”) szobor csákányos férfialakja.

Eltűnt falikép (sgraffito): Ősz (ez a Csilla utca 9. homlokzatán volt): szőlőt és egyéb gyümölcsöket betakarító nők.
Meglévő falikép (sgraffito): Tavasz (földeken kapáló és vető nők és férfiak), Nyár (búzakévét gyűjtő nőalakok), Tél (fát vágó férfi).

Végül, a hivatkozott cikk a budapesti szobrok mellett kitér az utcanevekre is, hogy elvétve találhatunk csak olyan fővárosi utcanévtáblát, amelyen egy híres magyar nő neve áll. Történelmileg véletlenül alakult, de lakótelepünk e tekintetben is jó helyzetben van. Először is, Pongráctelep névadóját, a Pongrácz utat (majdnem biztosan) Pongrácz László, 1848-as honvédtisztről nevezték el, persze jóval a lakótelep építése előtt (1900-ban). (A Pongrácz vagy Pongrác út helyesírása egyaránt elfogadható, erről kifejtés itt.) Majd már lakótelepünk társasházainak újraszámozása céljából adtak nevet 1963-ban az addig névtelen Csilla utcának. Konkrét adatról nem tudunk, hogy miért ezt a női keresztnevet választották, és külön bizonytalanság, hogy a Gyöngyike utca vajon a virágról kapta a nevét, vagy szintén a női keresztnévről… (Sőt: még az is lehet, hogy a Csilla és a Gyöngyike utcát egyaránt virágról nevezték el, legalábbis a Csilla női név Wikipédia szócikke utal arra, hogy a csillagvirág rövid névváltozata is lehet a csilla… A gyöngyike és a csillagvirág is kék színű, és tavasszal virágzanak.)