Kedves Látogató!
A Pongráctelep, korabeli nevén „Tomcsányi-Pongrác úti telep” fővárosi beruházásban (állami hitelből) épült fel 1939-1942 között. A 20 téglaépítésű, háromemeletes lakóházban túlnyomórészt 37 m-es bérlakásokat alakítottak ki, lakbért fizetni képes munkás-, kisiparos- és kistisztviselő családoknak, akik a korabeli lakáshiány miatt drága albérletekben és szükséglakásokban egzisztenciális helyzetükhöz képest méltatlan körülmények között lakhattak. (A tetőtéri lakásokat utólag, a háborús években alakították ki, máshonnan kibombázott családoknak.)
A két világháború közötti korszakban, de még a szocialista évtizedek lakótelep építkezéseihez képest is példamutató körültekintéssel építették meg ezt a lakótelepet, ugyanis a tervezett 4-5000 lakónak épült bölcsőde-óvoda, napközi, általános iskola, orvosi rendelő, 10 bolthelyiség és egy mozi is, valamint tervszerűen parkosították a közterületeket, padokkal, homokozókkal és pancsolómedencékkel. Érdekes, hogy bár a lakások már saját öblítős WC-vel épültek, fürdőszobák helyett egy közfürdőt építettek, ma ennek épületében működik a Pongrác Közösségi Ház. Mindezeken kívül, a szerény építészeti megjelenés mellett is igyekeztek műalkotásokkal díszíteni a lakótelep megjelenését (akkoriban az építési költség 2%-át kötelező volt erre fordítani). Bár a szobrok, freskók egy része az idők során eltűnt, három ház homlokzatán ma is láthatók nagy méretű sgraffitók, valamint két nagyobb és egy kisebb köztéri szobor. Végül a korban szokatlan módon kerítéssel, őrzött kapukkal vették körbe a lakótelepet, az egész telepre kiterjedő gondnoki és csősz szolgálattal, már-már a mai lakóparkok jellegét megidézve.
A második világháború pusztításainak helyreállítása után a szocialista évtizedekben tovább bővültek a szolgáltatások a (volt) Gomba ABC-vel, gyógyszertárral, Szolgáltatóházzal; vagy átalakultak: a volt általános iskola épületében 1960 óta működik az ország egyik legelső szakközépiskolája, a Pataky István Híradástechnikai és Informatikai Szakközépiskola, az 1940-es évek végén az országban elsőként nyílt inkubátoros koraszülött otthon helyén ma nyugdíjasklub működik. A lakosság is változott, a szomszédos Auguszta nyomortelep felszámolásakor sokakat költöztettek be a már „tanácsi” bérlakásokba, ami egy lassú társadalmi eróziót indított meg. Az évtizedek folyamán a Pongráctelep egyre inkább „balhés” környék hírébe keveredett, amin nem változtatott a rendszerváltás után az 1990-es évek lakásprivatizációja (ma már csak a lakások kevesebb, mint 10 %-a önkormányzati bérlakás) sem.
Azonban a kőbányai önkormányzat felismerve, hogy a Pongráctelepen mind az épített környezet, mind a (mintegy 1800 főnyi) lakosság „állapota” még koránt sem került visszafordíthatatlan lejtőre, sikeresen pályázott az Európai Uniónál, és az ún. Kis-Pongrác projekt 2012-2014-ben nagy változásokat eszközölve próbálja egy pozitív, emelkedő pályára állítani a lakótelepet. Ennek a projektnek keretében részleges felújításon ment keresztül a helyi bölcsőde-óvoda és átmeneti gyermekotthon, nyílt meg a közfürdő épületében a közösségi ház, az önerő arányában különböző mértékben újították fel a 20 társasházat, végül új fák-bokrok ültetésével, új padokkal és újraépített járdákkal, sétányokkal, új parkolók kialakításával és a közvilágítás cseréjével rendezték, felfrissítették a közterületek állapotát is. Az uniós projekt mellett az önkormányzat felújította az orvosi rendelőt, és a Gyöngyike utca burkolatát valamint a Fővárosi Csatornázási Művek a főcsatornák cseréje kapcsán a hosszanti belső utcák úttestét újraaszfaltozták. Ezenkívül még a projekt keretében 12 térfigyelő kamerát is felszereltek (2014. decemberben), de igazából rajtunk, pongráctelepi lakosokon múlik, hogy a megújult lakókörnyezetünkben megújult életérzéssel javítsunk lakótelepi életünk minőségén, ami idővel a Pongráctelep jó hírét is kelti…