Miközben 1940 novemberére elkészült mind a 20 lakóház, már 1939-ben el kezdték tervezni a telep életéhez fontos közintézményeket. A lakótelep előrelátható népességénél fogva gondoltak arra is, hogy a lakosság nevelésügyi, egészségügyi, kulturális és szórakozási lehetőségeit is biztosítsák a telepen. Ennek következtében óvodát- és gyermekotthont, iskolát, népfürdőt és mozit is építettek, külön-külön épületeket emelve ezekre a célokra. Ezek az épületek a telep területének középső sávjában foglalnak helyet, körülöttük szabályos elrendezésben csoportosulnak a kislakásos bérházak. Ebben a fejezetben főleg a Tér és Forma c. folyóirat 1942. évi 11. számából idézünk részletesebb leírásokat.

Miután a telep összes lakását fürdőhelyiség nélkül tervezték és építették, egy külön közfürdő épületet biztosítottak a telep lakosságának. (Megjegyzendő, hogy bár a Budapest szerte tervezett 3000 kislakásból végül megépült mintegy 2400 lakás mindegyikét fürdőhelyiség nélkül építették, de csak a Pongrác úti telepen építettek közfürdőt, egyben az utolsó ilyen típusú fővárosi közintézményt.) A Benkhard Ágost tervezte épület földszintjén a női fürdőt, emeletén a férfi fürdőt helyezték el. A földszinti női fürdőben 10 zuhanyozófülke és hozzátartozó öltöző, továbbá 11 kádas fürdőszoba létesült. Az emeleten 10 zuhanyozófülkét tartalmazó férfifürdő és ugyanannyi fülkét tartalmazó fiúzuhanyzó kapott helyet külön-külön öltözőkkel és ide került egy 11 kádas fürdőszoba is. A földszintre gondnoki lakást, a pénztárhelyiséget, a fürdős szobáját és több kisebb mellékhelyiséget helyeztek el. Az épület másik szárnyában a külön férfi és női várószobával, rendelőszobával, vetkőző fülkékkel, laboratóriummal és ragályos betegek elkülönítő szobával felszerelt orvosi rendelőt helyeztek el. A pincében volt a kazánház a szénraktár, óvóhely és ruhatár. A közfürdő 1945 után a telepi lakások komfortosításának előre haladtával fokozatosan elvesztette létjogosultságát, az 1980-as évek elejére szűnt meg az eredeti funkciója, míg az orvosi rendelő ma is az eredeti helyén működik.

Egy 1940. januári előterjesztés szerint sürgősen új iskolát is kellett építeni, mert a környékbeli kőbányai és zuglói elemi iskolák már akkor is túlzsúfoltak voltak. A 24 tantermes elemi iskola (tervezte: Györgyi Dénes) kétemeletes épületének pincéjében az óvóhelyeket, a központi fűtés kazánházát és a raktárak egy részét helyezték el, a földszintre szélfogó, előcsarnok, tüzelőszer raktár, fűtők szobája, orvosi rendelő, kapus lakás, személyzeti fürdő, mosókonyha, étkezőhelyiségek, konyha hozzá tartozó kamra és tüzelőraktár, megfelelő mellékhelyiségek, tornaterem és nemek szerint elkülönített öltözők kerültek. A magasföldszinten a tornatermeken kívül az igazgatói irodát, a könyvtárul is szolgáló tantestületi termet, egy szertárul szolgáló előszobát és egy zsibongót helyeztek el. Az első emeletre csak tantermek és egy-egy zsibongó, a második emeleten pedig tantermek, kézimunkaterem, szertár, ének- és vetítő terem, cserkész-szoba és zsibongók kerültek. Az építkezést 1941 szeptemberére tervezték befejezni, de a háborús gazdasági helyzetben egyre jobban elhúzódtak a munkálatok, és csak 1942. áprilisban kezdődhetett meg a tanítás az épületben. A nehéz anyagbeszerzési helyzet következtében az eredeti tervektől eltérően elmaradt az iskola tornatermének linóleum burkolata, amely helyett hézagmentes kőpadlót alkalmaztak. A kazánok és radiátorok beszerzése sem sikerült, helyettük minden helyiséghez kéményt építettek, és a melegvíz-szolgáltatást kezdetben kályhafűtés biztosította.

A szülőotthont is magában foglaló, 200 gyermek befogadására alkalmas óvoda és napközi otthon épületet pedig a telep nyugati végében fenntartott telekre építették (tervezte: Szabó László), 5 teremmel, konyhával és kapcsolt helyiségekkel, óvónői szobával és szertárral, orvosi váró- és orvosi rendelőszobával, fürdőszobával és a szükséges mellékhelyiségekkel, fedett játszószínnel, óvónői és dajkalakással, központi fűtéses helyiségekkel és mosókonyhával. A két intézmény építési költségét 1 millió pengőben határozták meg, egyszerű kivitelben.

A telep leendő lakosainak kulturális igényeire gondolva határozott a főváros egy mozi építéséről is a telep délkeleti sarkában. 1941 nyarán kezdett üzemelni (tervezte: Horváth Szabolcs), nagyon egyszerű kiképzésű, ideiglenesnek szánt épületben. (Az 1950-es évek elején át is építették, és egészen 1980-ig működött Petőfi moziként.) Az épületben 460 személy befogadására alkalmas nézőtér volt, büfével, ruhatárral, irodával, pénztárral, előcsarnokkal, szélfogóval, mellékhelyiségekkel és központi légfűtéses berendezéssel.

A közintézményeken kívül a telep Pongrác út felőli végén elhelyezkedő 1. és 11. épületben öt-öt üzlethelyiséget is kialakítottak, ezekben posta, fodrászat, szatócsbolt, községi élelmiszerbolt, lóhúsbolt, trafik, tejcsarnok, kocsma stb. kapott helyet.

Végül a telep közvetlen környezetét is rendezni kellett: bekötni a telepet a fővárosi közműhálózatba, sőt úthálózatba is, mert a Tomcsányi (ma Salgótarjáni) utcának a Zách utcától Pongrác útig tartó szakaszát ekkor építették ki. A telepet nyugatról és délről határoló, még évtizedekig névtelen (ma Gyöngyike és Csilla) utcákat, valamint a mai napig névtelen belső utcahálózatot is ekkor építették ki. A korabeli viszonyok között eleve nem terveztek autóparkolókat, a tömegközlekedéshez pedig elegendőnek tartották az akkoriban még jóval sűrűbben járó villamosokat. Érdekes megjegyezni, hogy eredetileg a 28-as villamos járt a Salgótarjáni utcában és a 37-es villamos a Kőbányai úton, 1958-ban cserélték meg a két viszonylatot. A 36-os villamos pedig 1945-ig szintén a Salgótarjáni utcában járt, a belvárosból kifelé haladva az Őrháznál fordult be a Korponai utcába, és a Liget téren át ment a Kápolna utcába. Ezen kívül rendszeresen közlekedett még a 29-es villamos is a Salgótarjáni utcában (a Rókus kórház és az új lóversenypálya között). Így a telep lakóinak kezdetben biztosítva volt a tömegközlekedési lehetőség mind a belváros, mind Kőbánya központja felé. (A 95-ös busz 1957-től közlekedik.)

A telep zöldövezeti környezetének parkszerű kiképzését mintaszerű gondossággal tervezték és kivitelezték: a lakóházak közötti tágas területeken gyermekek részére játszó- és pihenőkerteket, valamint „lubickoló” medencéket és homokozókat létesítettek, az utak mentén fasorokat telepítettek, és kb. 140 db padot is elhelyeztek. Az iskola előtti és mögötti nagyobb térségekben egy-egy kertszerű teret alakítottak ki (az iskolai sportpálya évtizedekkel később épült, addig nyílt közterület volt a helye). A lubickoló medencékbe egy-egy kútszoborból jött a víz, mára sajnos csak a Mackók c. szobor maradt meg közülük.

A telep egészét kerítéssel vették körül, kövezett alapokon és tetőzettel fémrudak alkották. Eredeti formájában ma is látható a Pongrác út mellett, míg a Csilla és Gyöngyike utcában már csak az alapjai látszanak nyomokban. Az utcai bejáratokat kapuval zárták, a Pongrác út felőli két „főbejáratnál” még kapus szolgálat is volt. A mozi épülete már kívül esett a kerítésen.

Összességében 1942 közepére teljesen kiépült a lakótelep, a korabeli terveknek és igényeknek megfelelően. A még beépíthető helyeken az 1960-70-es években épült fel az iskolai sportpálya és műhelyépület, valamint a telep délkeleti sarkában a szolgáltatóház, végül a (mai) nyugdíjas klubbal szemközti kis abc épülete.