2009  Elhatározás és igényfelmérés

2009-ben a kőbányai önkormányzat elhatározta, hogy pályázni fog az európai uniós társfinanszírozású Közép-magyarországi régió operatív programjában (KMOP) a Pongráctelep városrehabilitációjára.

A kerületi önkormányzat kezdettől fogva „Kis-Pongrác” lakótelepként nevezi a Pongrác út 9. sz. alatt épült lakótelepet, néha „Nagy-Pongrác” néven utalva a Pongrác út 17. sz. alatti lakótelepre. A Kis-Pongrác elnevezést átvette az induló városrehabilitációs projekt, innentől kezdve hivatalosan ezt a nevet használták minden dokumentumban, jóllehet a helybeli lakosok sohasem nevezték így lakóhelyüket, ők mindig csak Pongrác út 9., Pongrác úti lakótelep, vagy egyszerűen csak Pongráctelep néven illetik szűkebb pátriájukat.

A X. kerületi képviselő-testület 1283-1285/2009. (VII. 16.) sz. Bp. Föv. X. ker. Kőb. Önk. határozataival döntött arról, hogy a KMOP Integrált Szociális Városrehabilitáció – Hagyományos építésű városi területek rehabilitációja (KMOP-2009-5.1.1/A ill. I/B) pályázati konstrukció keretén belül pályázatot kíván benyújtani a Budapest, X. ker. Salgótarjáni út – Pongrácz út – Csilla utca – Gyöngyike utca által határolt ún. Kis-Pongrác lakótelep területére a 2009-ben kiírásra kerülő pályázat keretében, és pályázat önkormányzati önrészét maximum 300 millió Ft összegben az „esetleges kieső bevételekre képzett céltartalék” terhére biztosítani kívánja.

A tervezéshez igényfelmérést végeztetett az önkormányzat a pongráctelepi lakosság körében.

Első körben 2009. nyár elején a közös képviselők körében, személyes találkozó és az épületek szemrevételezése mellett kérdőíves igényfelméréssel rögzítették a lakóépületek általános műszaki állapotát, a korábban elvégzett felújításokat, a szükséges-tervezett felújítások tartalmát és a közösségek által javasolt, támogatott lakókörnyezeti fejlesztéseket. Az igényfelmérés elsősorban a társasházak felújítási programjának meghatározását szolgálta, azonban a lakókörnyezettel szemben támasztott elvárások megismerése is fontos szempont volt. Azért esett a választás a közös képviselőkre, mert jól ismerik az akcióterület és a lakosság problémáit, igényeit, az akcióterülettel szemben támasztott elvárásaikat. A lakókörnyezetet érintő fejlesztések tekintetében az igényfelmérés kiterjedt továbbá a közösségi és szociális funkciók, beavatkozások lakossági igényeinek megismerésére is.

Következő lépésként két tanulmányt készített a projektgazda önkormányzat a szociális-közösségi fejlesztések programtervének alapozó dokumentumaként. Ezek a tanulmányok a közszféra által fejleszteni kívánt közösségi funkcióhoz kapcsolódó igényfelmérést is tartalmazták.

Az akcióterületen 2009. július-augusztus hónapban – az ELTE Társadalomtudományi Kar Városi és Regionális Kutatások Központjának kutatói kimondottan a szociális városrehabilitációs pályázat háttéranyagaként, a pályázati programot alátámasztó igényfelmérés szándékával reprezentatív kérdőíves szociológiai felmérést készítettek, melyet egy interjú sorozat is kísért. A kétféle feltárás tapasztalatait egy összefoglaló tanulmányban rögzítették.

Ezt időben követve, szeptember – október hónapban közösségfejlesztők készítettek személyes interjúkat a lakossággal, továbbá csoportosan találkoztak a telep közös képviselőivel, valamint a helyi intézmények vezetőivel. Emellett a polgármesteri hivatal több munkatársával folytattak feltáró beszélgetést. Ehhez kapcsolódott a terület egyéb adatainak összegyűjtése és feldolgozása, amelyet egy, a közösségi élet fejlesztésére irányuló tanulmányban összesítettek.

A 2001-es népszámlálás szerint 1783 fő élt itt, a szociológiai kutatáshoz használt kérdőívezés az itt található 890 lakásból minden második háztartást közvetlenül elért: összesen 461 családról, 957 családtagról tartalmaz információkat.

A közösségfejlesztők már felhasználták a szociológiai felmérés részletes tapasztalatait, de a szükségletek további részleteit pontosították a félig strukturált interjúkban, amelyeket részben a területen működő intézmények munkatársaival és a Helyi Támogató Csoport tagjaival, részben véletlenszerűen elért helyi lakosokkal készítettek. Határozott célcsoport volt az igényfelmérés folyamatában a lakóházi közös képviselőkkel történt találkozó, valamint a helyi önkormányzati képviselővel és az alpolgármesterrel való találkozó.

A szociológiai felmérés személyes kérdőíves megkérdezéssel történt, a közösségfejlesztők felmérése félig strukturált interjúk segítségével. A kérdőíves felmérés adott reprezentatív mintát a lakossági igények megismeréséhez, a félig strukturált interjú pedig a közösségi feltárás általánosan használt eszköze. Nagy előnye, hogy adott témákkal kapcsolatban szabadon enged teret a vélemények kifejtésének, jól kiegészíti a kérdőíves felmérés kvantitatívabb eredményeit az interjú kvalitatív eredményével. Megfelelően megválasztott kérdésekkel pedig a puszta lekérdezésen túl az adott témáról folytatott közösségi gondolkodást, társadalmi párbeszédet, sőt – a közösségfejlesztési folyamat módszereként az aktivizálást is beindítja.

A közösségfejlesztési feltárás során is szinte minden interjúalany első, vagy nagyon fontos helyen említette a közbiztonság problémáját, de az interjúkban hasonlóan fontosnak ítélték – ezzel erős összefüggésben – a fiatalok értelmes elfoglaltság iránt észlelt szükségletét, valamint a találkozóhely – közösségi tér hiányát.

A telepen szükségesnek ítélt szolgáltatások, valamint az igénybevételre utaló adatok és tapasztalatok a szociológiai felmérés és a közösségfejlesztői feltárásban készült interjúk alapján:

A felnőtt szakkörök indításának ötletére 28,5% válaszolta, hogy valaki a családból látogatná ezeket.

A mélyinterjúkban többen említették még egy olcsó játszóház, „rendes” játszótér szükségletét, újabb szolgáltatásokat (posta, patika, presszó, cukrászda), szociális segítő, házi ápolási funkciókat, olyan közösségi hely igényét, ami alkalmas összejövetelek, gyerekzsúrok, táncos mulatságok, cserebere-piac tartására, sporteseményekre, biliárddal, csocsóval, fiataloknak tartalmas elfoglaltságot nyújtó programokkal, elhelyezkedést segítő, valamint egészségügyi, felvilágosító, és nyelvi képzésekkel.

A rehabilitációba a felmérés tanúsága szerint viszonylag sokan kapcsolódnának be tevőlegesen: 36,7% a parkosításban, 29% a társasházak közös területeinek rendbetételében is segédkezne. Többen szívesen segítenének ötleteikkel (50,1%), szervezési munkákat vállalnának (22,9%), vagy a rászoruló szomszédokon segítenének (37%). Ez utóbbi a szolidaritási érzés – egyelőre felszín alatti – jelenlétét jelzi.

Ez utóbbi eredmény figyelemreméltó, és arra utal, hogy megvalósítható lenne a közösségi intézmény programjainak, szolgáltatásainak kialakítása a helyiek bevonásával, így az nem korlátozódna szolgáltató-ellátott viszonyra, hanem oda-vissza irányú kapcsolattal lehetne kiaknázni a helyi képességeket, erőforrásokat. Ezt igazolja az „egyéb” válaszok tartalma is: fényképezés, klub tevékenység, kulturális programok szervezése, szociális munka, szakipari munkák, műszaki megoldások tervezése). 6,5% a polgárőrség munkájában is részt venne.

A szociológiai felmérésből is kirajzolódik egy komplex, sokféle helyi szükséglethez igazodó közösségi intézmény szükségessége, nem utolsósorban a lakosság bevonásának segítése érdekében; amelyre a közösségfejlesztői interjúkból is következtettünk. Egy olyan tanácsadó szolgálatról van szó, amely a „hagyományos” szociális, kulturális és közösségi funkciók mellett – az intézmény részeként tájékoztatja és segíti a rehabilitáció folyamán az itt lakókat a folyamat aktuális állásáról, de segít a felújítások alatti életük megszervezésében, továbbá kezelni az esetleges konfliktusokat és koordinálja a lakók és a rehabilitációért felelős szervek viszonyát. Nagyon fontos esélye egy ilyen társadalmi – közösségi központnak, hogy a rehabilitáció befejeztével gondoskodik a folyamat utógondozásáról, lezárásáról, sőt a lakosság fokozatos aktivizálásával, öntevékenységének fejlesztésével lépésről lépésre több funkció önszervező működtetésére készíti fel őket.

Ez az intézmény keretet adna a kérdőíves vizsgálatban és a közösségfejlesztői feltárásban is határozottan megfogalmazott szükségleteknek: olyan képzéseknek, amellyel a rehabilitáció fenntarthatóvá tételét segíthetik, amelyek az általános közérzetjavulást, jól-létet támogatják A folyamat kulcsa nyilvánvalóan az itt lakókban rejlik, így az őket szolgáló közösségi intézmény különös figyelmet érdemel.

Az akcióterület GYELV (SWOT) elemzése (stratégia alkotáshoz a négy fő szempontrendszer feltárása)

Forrás: KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI OPERATÍV PROGRAM „Szociális célú városrehabilitáció” Hagyományos építésű városi területek rehabilitációja Budapest, X. kerület, Kis-Pongrác lakótelep
Kőbánya „Kis-Pongrác” lakótelep Szociális célú városrehabilitáció Előzetes Akcióterületi Terv (EAT)
MaHill Mérnökiroda Kft., Budapest, 2010. március 8.

Tovább: 2010-2011  A pályázat benyújtása és elfogadása