Vagyunk! Pongráctelep hangja 2. szám, 2014. július. Megjelenik 500 példányban.
Felelős kiadó a Közösségfejlesztők Egyesülete elnöke. Szerkesztő: Bánó Soma.
ISMERJÜK MEG LAKÓHELYÜNK TÖRTÉNETÉT!
Kedves Olvasó, tudja, hogy idén 75 éves a Pongráctelep? Bizony, a főváros 1939 tavaszán szavazta meg a 818 lakásosra tervezett lakótelep felépítését (állami kölcsönből), októberben elkezdték az építkezést, és 1940. december elejére be is költözhettek az első lakók mind a 20 lakóházba.
De honnan tudhatjuk mindezt? Ebben segítségünkre van a Pongrác Közösségi Házban a 2012. októberi megnyitás óta látható helytörténeti kiállítás, mely részben a lakótelep építéséről fellelhető levéltári és sajtóforrásokra, részben pongráctelepi lakosok visszaemlékezéseire, fotóira, emléktárgyaira támaszkodik.
Így azt is megtudhatjuk, hogy a 818 kislakáshoz szinte mindenféle közszolgáltatást is terveztek és építettek 1942-ig. A Pongrác út menti két lakóházban 10 üzlethelyiség, a telep középső sávjában pedig bölcsőde, óvoda, elemi iskola, orvosi rendelő, közfürdő és mozi épült fel, valamint parkosítottak és kerítéssel vették körbe a Pongráctelepet, amely így szinte a manapság divatos lakóparkok korai előképe lett.
Az első lakók 1940 őszén túlnyomórészt lakókonyhás, két hálófülkés lakásokba költözhettek be, melyek ugyan már a kor mércéjével is kislakások voltak, de mégis lakbért fizetni képes több gyermekes családoknak szánták. Ennek megfelelően gyári munkásoktól kisiparosokig és kistisztviselőkig sokféle család kapott itt bérlakást tisztes havi 35-40 pengőért.
A háborús években épült lakótelepen kezdetben békebeli volt a hangulat, mint azt a triciklis kislány fotója is mutatja, de a második világháborúból lakótelepünk sem maradhatott ki. Előbb máshonnan kibombázott családoknak alakítottak ki tetőtéri lakásokat, majd a Budapest ostroma során harcok folytak itt is, és a házak többségét bombatalálat is érte.
És vegyük észre a Pongráctelep művészeti értékeit is! Annak idején a lakótelep építési költségének 2 %-át, 60.000 pengőt fordítottak a telep műalkotásokkal való csinosítására. A csákányos férfialakot ábrázoló Munka c. és a Család szobrot minden helybeli ismeri, de a Csilla utca 5. és 6. házak között megbújó Mackók szobrot talán nem mindenki vette még észre. Feltűnőek még a nagy méretű faliképek, ún. sgraffitók a Csilla utca 5., Salgótarjáni utca 53. és 61. házak falán. Ezek leromlott állapotukban a négy évszakot mintázzák (a fenti sorrendben: Tél, Tavasz, Nyár), sajnos az Ősz az idők folyamán teljesen eltűnt. Ezeken kívül voltak még más szobrok, falfestmények is a Pongráctelepen, melyekről már csak 1940-es évek eleji fotókat láthatunk a kiállításon. Egyetlen kortárs helyi műalkotásként említendő Bíró Gáspár elszármazott pongráctelepi lakosnak az 1956-os helybeli áldozatok emlékére készített domborműve a Közösségi Ház falán.
Összességében tehát sok adatunk van a Pongráctelep 1939-1942 közötti felépítéséről, de a későbbi évtizedekből néhány személyes tárgyon és történetmorzsán kívül szinte semmit nem tudunk még, pedig biztosan van még sok feljegyezhető érdekesség a Pongráctelep 75 éves történelméből, amihez ezennel várjuk tisztelettel és szeretettel a régi időkről (akár a 80-as, 90-es évekről is!) beszélni szerető helybeliek jelentkezését (pongracegyesulet@gmail.com e-mail címen és a 06-20-913-0425 telefonszámon), és különösen örülnénk a lakótelepet (akár csak háttérben), vagy jellegzetes lakásbelsőket mutató fényképeknek is, amennyiben a fotó tulajdonosa hozzájárul a nyilvános közléshez.
Az ilyen helybeli segítség szép példája az az ismeretlen, idős hölgy, aki kora tavasszal egyszer csak behozta a Pongrác Közösségi házba a Tér és Forma című, hajdani építészeti szakfolyóirat 1942. novemberi számát, amely a lakótelep építéséről tartalmaz több cikket, sok fotóval, és mint ilyen, az egyik legfontosabb helytörténeti forrás. Ezt a folyóiratszámot szeptember elején előadáson fogjuk bemutatni és letölthetővé is tenni a www.pongracegyesulet.ininet.hu honlapról, az ismeretlen, kedves hölgynek pedig ezúton is nagyon köszönjük!
HOL TART A KIS-PONGRÁC PROJEKT?
Tavasszal újra mozgásba lendült a projekt, előbb a parkoló építések befejezésével, majd a tavalyi felújításból kimaradt öt társasház munkálatainak megkezdésével. Ezek közül két ház a pályázati önrésze erejéig homlokzati felújítást is vállalt, a Csilla u. 2. (régi 20. ép.) esetében már látványos eredménnyel, míg a Salgótarjáni u. 47. (régi 10. ép.) hőszigetelést is kap. A régóta várt közterületi felújítási munkák közül elkezdődött a járdák teljes körű újjáépítése. A közvilágítási hálózat kiépítése valamint a térfigyelő kamerarendszer kiépítésének közbeszerzési eljárásai július első heteiben indulnak el, és a tervek szerint július végén, augusztus elején indulhatnak el a kivitelezés.
A zöldterületek, parkfejlesztések és kertészeti felújítások kivitelezése már folyamatban van. Várható befejezése a kivitelezésnek 2014. október vége lesz, tekintettel arra, hogy a közvilágítási hálózat kiépítésének közbeszerzési eljárása még most van folyamatban, de szorosan összefügg a zöldfelület felújítással, hisz az út menti zöld sávban fognak kiépülni a közvilágítási hálózat kábelei. A projekt legvégső kivitelezési fázisa lesz a faültetés, mivel ezt csak ősszel lehet elvégezni, várhatóan októberben kerül erre sor. B.A.
SZERKESZTŐSÉGI ÜZENET
Kedves Olvasó!
Immár a második számát tartja kezében a Vagyunk! Pongráctelep hangja című hírlevélnek, melyet pongráctelepi lakosok írnak pongráctelepi lakosoknak, közös ügyeinkről, gondjainkról és örömeinkről is, bízva abban, hogy ezt a több száz példányban kinyomtatott lapot olvasva minél több helybeli olvasó érdeklődhet szűkebb lakókörnyezete, lakóközössége vagyis a Pongráctelep iránt. Hogy az itteni emberek és családok ne csak „lakjanak” egymás mellett, hanem „éljenek” is a lakótelepen, megismerve egymást, törődve (legalább egy kicsit) közös dolgainkkal, szervezni és élvezni a közösségi életet.
De a Vagyunk! első (áprilisi) száma elég visszhangtalan maradt, szinte senkitől nem kaptunk sem jó, sem rossz kritikát, pedig mi minden reakciót, hozzászólást és cikk témát vagy akár megírt cikket, verset, novellát, sőt „újságíró” társakat is szívesen fogadnánk későbbi számainkba (ha lesz még anyagi támogatásunk és kedvünk ehhez, hiszen ezt a hírlevelet szabadidőnkben csináljuk).
Tehát, kedves olvasók, várjuk bárki bármilyen visszajelzését, jelentkezését a vagyunkhirlevel @gmail.com e-mail címen és a Pongrác Közösségi Ház bejáratánál elhelyezett postaládába…
GYÁSZ
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Bak József, egykori pongráctelepi lakos, a Pongrác Egyesület alapító tagja életének 72. évében, 2014. június 25-én elhunyt. Végső búcsúztatása július 14-én volt az Újköztemető szóróparcellájában.
FIGYELJÜNK A HATÁRIDŐKRE!
TARTÓSAN BETEG ILL. FOGYATÉKOS GYERMEKEK UTÁN JÁRÓ MAGASABB ÖSSZEGŰ CSALÁDI PÓTLÉK, GYES
Ha a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, 10. életévének betöltéséig állapítják meg a gyermekgondozási segélyt (GYES), szintén kérelem és orvosi igazolás alapján.
Mindkét juttatásnál fontos figyelni arra, hogy ha az orvosi igazolás határozott időre szól, lejáratát időben hosszabbítsa meg a szülő, azaz a lejárat előtt kérjen felülvizsgálati időpontot az illetékes szakorvostól, mert ha csak egy nap késéssel adja be az új orvosi igazolást, arra a naptári hónapra már nem jár magasabb összegű családi pótlék vagy 3 éves kor felett GYES, hanem csak a következő hónapban, visszamenőleg fizeti ki a MÁK.
Forrás: egy pongráctelepi nagyszülő tapasztalata alapján, www.allamkincstar.gov.hu
ÖNZETLENSÉG ÉS EMBERSÉG
Kiválóan vizsgázott Kőbányán a Pongrác úti lakótelep Csilla utca 2/c lépcsőház lakóközössége. Még létezik összefogás egy társasházban, csak valami kell, hogy kihozza az emberekből. Ez a lépcsőház megkapta a lehetőséget, hogy megmutassa, kiváló emberek laknak benne.
A már 2010-ben eldöntött házfelújítás idén áprilisban végre elindult nagy lendülettel, amire szükség is volt, hiszen ezen a házon a pályázati pénzből (15% önrésszel) szinte minden fel lett újítva a tetőtől a közművezetékeken át a homlokzatig.
Mint a társasházakban manapság általában, a C lépcsőházban is a lakók úgy laktak egymás mellett, hogy nem ismerték egymást, éppen csak köszönő viszonyban voltak. Az egész házat felforgató felújítási munkálatok hoztak változást ebbe: egyszer csak elkezdtek figyelni egymásra szomszédok, mindenki figyelmeztette a másik lakót, hogy mi várható éppen a felújításban, alkalomszerű lépcsőházi beszélgetőkörök alakultak. Elkezdtek bízni egymásban az emberek, a lakáson belüli munkáknál aki nem tudott otthon maradni, sokszor a szomszédjára bízta a lakáskulcsot, volt aki egyszerre négy lakásra is ügyelt sorjában. A legnagyobb csoda, hogy hosszú idő után egy várandós kismama is lakik a házban, aki éppen a felújítás végére várta a szülést, ezért a férje, a szomszédok és a munkások, egyszóval mindenki azon fáradozott, hogy az anyuka a babájával már elfogadható körülmények közé térhessen haza a szülészetről.
És a házfelújítás időben véget ért, Kristóf megszületett, a C lépcsőházi lakók pedig fáradtan, de örömmel köszönik egymásnak és mindenkinek a segítő hozzáállást, türelmet és kitartást.
VERS MINDENKINEK
Válogatás Fábián L. Mihály pongrácos költő verseiből, a szerző illusztrációjával.
Mézcsókod forr ajkamon,
S szenvedélyed szétfeszít,
Én szavaimmal cirógatom
Tekinteted, mi fel-felhevít.
Hittelen szívben szunnyadt
E lüktető, szilaj érzelem,
Mi mára szerelemmé duzzadt,
Meseszép, hamvas végtelen.
Bársonyos, igaz szerelmünk
Mézcsókja ég szívemen,
S Eggyé válik testünk, lelkünk,
Miközben ajkadat ízlelem.
Lángolás
Lángolok, égek,
Mintha tűz volnék.
Izzik a szív-lélek:
Ölelő tajték.
Parázslom!
Kéj-lángokban:
szív-palástom.
Elmém: szilánkokban.
A szív vezet.
Tűz-katlan fekhelyem.
Téged Szeret!
Téged, Kedvesem.
RENDEZVÉNYEK A PONGRÁC KÖZÖSSÉGI HÁZBAN
Legutóbb pedig, júniusban a brazíliai foci világbajnokság kora este közvetített csoport mérkőzéseit lehetett a nagy vetítővászonra vetítve élőben nézni, majd ezt a sorozatot a június 27-i Brazil Nap zárta változatos programokkal, melyek közül a legnagyobb sikert a brazil-magyar Capoeira Abolicao csoport tagjai által tartott előbb capoeira bemutató és jelmezes szamba tánc aratta. A vendégfellépők bevonták a vállalkozó kedvű pongráctelepieket, főleg gyerekeket, akik főleg a capoeirát élvezték, míg a kicsit idősebbek már a karneváli öltözetben fellépő szambatáncosok látványában gyönyörkedhettek.
Mindehhez már kicsi volt a Közösségi Ház, ezért területfoglalási engedélyt kért a közfürdő épülete előtti rövid utcaszakaszra, és a meleg nyári este, valamint a hangszóróból szóló brazil zene sok helybeli lakost vonzott a capoeira és szamba bemutató köré. A jó hangulat ellenére sajnos már délután ötkor (!) egy “kedves szomszéd” csendháborítást emlegetett, néhány helybeli autós pedig a négyórás utcalezárást nem bírta lélekben feldolgozni. Tény, hogy a Pongráctelepen nincs igazán hely, teresedés szabadtéri közösségi programokra, ami későbbiekben is okozhat némi kényelmetlenséget, de remélhetőleg később is sikerül a Pongrác Közösségi Háznak (vagy akár másnak) a helybeliek nagy többsége által élvezhető alkalmi rendezvényeket tartania a Pongráctelepen.
A Pongrác Közösségi Ház programjairól a bejáratnál és a volt Gomba abc felé eső házfalon kihelyezett plakátokon valamint a www.bkhk.hu honlapon lehet legbiztosabban tájékozódni, de a www.pongracegyesulet.hu és a Kis-Pongrác lakótelep nevű Facebook-oldal is rendszeresen közli a programok időpontját.
Egy kőbányai narkós sztori, avagy
minden jó, ha jó a vége
13 éves voltam, amikor életem első dzsointját a kezembe vettem. A húgommal sétáltam Kőbányán egy lakótelepen, és cigit akartunk szerezni magunknak. Egy szűk kis utcában sétálgattunk, amikor megpillantottunk a földön egy készre sodort füves cigit. Én ekkor még nem tudtam, hogy ez milyen cigi, de húgom felismerte, mert ő már látott ilyesmit, talán ki is próbálta már, nem emlékszem pontosan. Mindegy. Közösen kiötlöttük, hogy mi ketten elszívjuk ezt a cigit, elmentünk egy félreeső játszótérre, és rá is gyújtottunk. Rövidesen jött is az a bizonyos érzés, amit, bár ezután még öt évig szinte folyamatosan éreztem, még most sem tudok szavakba önteni. Sokan rosszul érzik magukat az első ilyen alkalommal, de én szinte boldog lettem. Én azelőtt ilyet, sőt még csak hasonlót sem éreztem soha, és ez nagyon tetszett. Úgy gondoltam, hogy ezt minden nap el tudnám viselni.
Ezután mindennapossá is váltak a lépcsőzések a szegények mennyországába. Minden nap összeverődtem néhány baráttal, hogy összedobjunk egy kis lóvét a napi 1-2 gramm füvünkre. Hogy honnan volt erre pénzünk? Szegénységben élve könnyen szórtuk el fűre a napi betevőre valót, amit valahogyan összeszedtünk. Hozzáteszem, én soha nem adtam bűnözésre a fejem ennek érdekében, de abban már nem vagyok biztos, hogy a velem együtt szívók sem.
Most sokan azt hihetik, hogy mára egy lecsúszott drogos lettem, de tévednek. Soha életemben nem nyúltam sem tűhöz, sem szintetikus anyagokhoz. Bár az a hit terjeng a marihuánáról, hogy ez az első lépcsőfok a kemény drogokhoz, szerintem ez jellemfüggő. Sokan egyszerűen ráunnak, és szert váltanak, vagy áttérnek az italra. De vannak olyanok is, akik vagy egész életükben szívják a füvet, vagy felhagynak vele, de nem térnek át másik szerre sem. Erre én vagyok az élő példa.
Hogy miért raktam le a füvet? Igazság szerint ez már kétszer is előfordult, és mindkét alkalommal egy lány volt az oka. Először úgy éreztem, hogy nincs már szükségem erre, mert megvan mindenem, ami kell. Nála nem kellett több nekem. Így körülbelül egy évig tartott, hogy nem voltam a fű hatalmában, majd miután elváltak útjaink, én visszaestem a sztondulásba. A második kapcsolatom és a velejáró fűmentességem tiszavirág életű volt, ami után újra visszaestem.
Korábban inkább a barátnőimnek szóló bizonyításvágyam volt erős, hogy le tudok szokni, a második visszaesésem után idővel viszont észrevettem, hogy már csak tőmondatokban beszélek, és elment mindentől a kedvem. Nem tudtam kapcsolatokat teremteni. Mióta nem füvezek, ez jó irányba változott, javultak az emberi kapcsolataim. Könnyebben beilleszkedek mások közé, és egyes dolgok iránt szinte százszorosára nőtt a lelkesedésem. Rájöttem, hogy jobb nekem a füstön kívül élni.
K. D. (19 éves)
Ha valaki használt tűt talál, akkor ne nyúljon hozzá, hanem hívja Kőbányai Wolf Polgárőrséget a 06-30-6213-628-as központi diszpécser számon. A polgárőrök szakemberei a veszélyes hulladéknak minősülő tárgyat minden esetben szakszerűen begyűjtik és elhelyezik az erre rendszeresített dobozban. Minden ilyen esetet ellenőriznek, a járőr-útvonalainak kialakításakor pedig figyelembe veszik. Ezt követően a Baptista Szeretetszolgálat Utcafront részlege térképezi fel az érintett területet, és prevenciós munkát fejt ki a jelenség megszüntetése érdekében. A Kőbányai Wolf Polgárőrség és az Utcafront a kábítószerrel kapcsolatos feladataikat a Kőbányai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) résztvevő szervezeteként látják el. (kobanya.info)
