Pongráctelep 1956-os “hivatalos”, levéltári forrásai túlnyomórészt a politikai rendőrség különböző szerveinek nyomozati és kihallgatási anyagai, amik az elmúlt egy év kutatómunkája során apránként kerülnek elő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL). Az egyik ilyen forráscsokor egy olyan esetről szól, aminek során egy pongráctelepi lakost végül tisztáztak a nyomozószervek olyan “ellenforradalmi” gyilkosság gyanúja alól, amiért biztos kivégzést járt a későbbi (koncepciós) perben beazonosított és elítélt elkövetőknek.
1956 október 31-én déltájban az Andrássy úton feltartóztattak egy férfit, akit a ruházata alapján azzal vádoltak, hogy államvédelmi (ÁVH) tiszt, illetve hogy rálőtt egy fiúra, akinek át is lőtte a sapkáját. Tóth Ferenc államvédelmi századost az emberek súlyosan bántalmazták, miközben az Eötvös utcán a Nyugati pályaudvar felé vitték. Az Eötvös utca 25. szám alatt egy nemzetőr egység állomásozott, akik először kivették Tóth Ferencet a tömeg kezéből, és bevitték a parancsnokságukra, ahol kihallgatták. Közben azonban a tömeg teljes lincshangulatba került, vádolni kezdték a nemzetőröket, hogy mentik és bújtatják az ávósokat. Így végül a nemzetőrök kiadták Tóth Ferencet a tömegnek, és a feldühödött emberek halálra verték őt, majd az egyik közeli fára akasztották fel, egy táblával a nyakában, „Így jár minden ávós!” felirattal. (1)
A meglincselt Tóth Ferencről többen több fényképet készítettek, melyekből három fotó a forradalom leverése után eljutott a kommunista megtorlás kezébe, ahol a legfontosabb “bizonyítékok” voltak az 1958-as koncepciós perben Tóth Ferenc felakasztásával megvádolt három ember elítélésében és kivégzésében. Azonban volt egy pongráctelepi gyanúsított is, aki ellen végül nem emeltek vádat.
Kósa János Tibor az 1956-os forradalom után (amiben nem vett részt a vallomása szerint), 1957. januárban hagyta el Magyarországot az osztrák határon keresztül (mert “összeveszett” a feleségével), majd a menekülttáborból Angliába jutott el, de nem bírta a nehéz bányászmunkát, és áprilisban hazatért Magyarországra. (2) 1957. júliusban egy kocsmai lopás miatt előállította a rendőrség, majd a Tóth Ferenc meglincselése ügyében nyomozó BM Politikai Nyomozó Főosztály úgy látta, hogy az egyik fényképen Kósa János lehet a Tóth Ferenc felakasztott holtteste mellett álldogáló “kucsmás férfi”. (3)
Emiatt nyomozni kezdtek Kósa János pongráctelepi környezetében, és a lakótelepi gondnok felesége felismerte Kósa Jánost a megmutatott fotón. De további embereket is megkérdeztek Pongráctelepen és Kósa János munkahelyén, majd végül a nyomozást azzal zárták le, hogy Kósa nem azonos a fényképen látható “kucsmás férfival”, ezért felmentették Kósát a gyilkosság gyanúja alól, és visszaadták a kocsmai lopás ügyében eljáró rendőrségnek. (4)
Tóth Ferenc államvádelmi százados halálát végsősoron “népítélet” okozta, de a forradalom után Tóth Ferenc halála ügyében – vitatható bizonyítékok alapján – elítélték és kivégezték Mayer Antalt, Erős Istvánt és Babér Istvánt. (5)
Források:
(1) A kádári megtorlás perei (Sipos Máté, https://ujkor.hu/ 2025.02.02)
(2) ÁBTL-3.1.5.-O-9630 (Jegyzőkönyv Kósa János kihallgatásáról a győri Hazatelepítési Központban, 1957.04.12)
(3) ÁBTL- 3.1.9.-V-143154/1 (10-51809/57 számú vizsgálati dosszié Mayer Antal és társai ügyében, 1957. július 16)
(4) ÁBTL-1.6.-X.s.-XIII.t.-6.kötet (Jelentés Kósa János ügyében, Budapest, 1957. július 27.)
(5) Eörsi László: “Ellenfehérkönyv” 1956 képei Budapest Főváros Levéltárában, 2006 (19. oldal)