Az 1956-os forradalmat a fővárosi és vidéki egyetemi-főiskolás diákok robbantották ki. Ennek előzményei voltak előbb a Petőfi Kör néven tavasztól (még pártállami keretek között) szervezett egyetemi vitafórumok, ahol az osztályalapon erősen megszűrt, zömében munkás és paraszti származású fiatalok, valamint a kádergyerekek egyre több bírálatot és követelést fogalmaztak meg. A kollégiumi gyűlések és évfolyam-találkozók témái az ehetetlen káposztás kockától a túlterheltségen keresztül a népgazdasági tervezés általános hibáiig terjedtek. Szeged diáksága 1956. október 16-án megalakította a pártállamtól független ifjúsági szervezetét, a Magyar Főiskolások és Egyetemisták Szövetségét, a MEFESZ-t, melynek október 20-i szegedi nagygyűlésén olyan programot fogalmaztak meg, amely olyan politikai követeléseket is tartalmazott, mint a halálbüntetés eltörlése a politikai perekben, a tájékoztatás (a sajtó) szabadsága vagy az egyetemi autonómia. A radikalizálódásban nagy szerepe volt a lengyel eseményeknek és a pesti híreknek is. (1)

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) közös kollégiumában épületében október 19-én forró hangulatú gyűlést tartottak, amelynek 15 pontos követelései miatt a pártállami vezetésű DISZ (Dolgozók Ifjúsági Szervezete) október 22-re egyetemi nagygyűlést hívott össze. Itt már a diáksérelmek helyét teljesen átvették az országos politikai követelések, mint a szovjet katonaság kivonása Magyarországról, a kommunista állampárt MDP teljes újraszervezése demokratikus választások útján, Nagy Imre-kormány alakuljon, de az összes sztálinista vezetőt váltsák le azonnal, általános, egyenlő és titkos választások több párt részvételével, új nemzetgyűlés megválasztása céljából, sztrájkjog visszaállítása stb. (2)

Így alakultak ki október 22-én a műegyetemi MEFESZ követelései (10, 14, 16 pontos változatok is ismeretesek), amelyek majd a másnapi tüntetés és a kirobbanó forradalom programjának szolgáltak alapul. Az egyetemisták nem elégedtek meg ugyanis politikai követeléseik megszövegezésével, és mert aznap a Rádió nem volt hajlandó leadni őket csonkítatlanul, röplapok és falragaszok jelentek meg az utcákon és másnapra, október 23-ára szolidaritási tüntetést szerveztek. (3)

A műegyetmisták 16 pontja. Forrás: Wikipédia

Október 23-án spontán tömegtüntetéssel és a Rádió ostromával kitört a forradalom, majd a következő napokban még folytak szórólapterjesztések. Arról jelenleg nincs tudomásunk, hogy a 16 pontot megfogalmazó műegyetemi gyűlésen résztvevő diákjok között volt-e Pongráctelepen lakó is, de az ÁBTL-ből előkerült Fejes Sándor (Füzér utcai lakos) rendőrségi vallomása, amiben beszélt arról, hogy október 25-én a belvárosban találkozott egy gépkocsis társasággal, köztük egy “Cuni” becenevű és egy Kati nevű, Pongrác út 9. alatt lakó ismerősökkel, akik a műegyetemi 16 pontot tartalmazó röpcédulákat dobáltak az autóból menet közben mindenfelé. Amikor kifogytak a szóróanyagból, a kőbányai Zalka Máté térre (ma Liget tér) mentek felvenni egy újabb ismerőst (Tóth Pál), majd a XIII. kerületbe autóztak, ahol átszálltak egy TEFU teherautóra, amivel a Szikra Nyomdához hajtottak, de már ott is elfogytak a röplapok. Ezután kimentek Szentendrére egy laktanyáig, de ott meg a kiosztható fegyverek fogytak el, ezért visszaautóztak Budapestre, ahol (a VI. kerületben) a pongráctelepi lányok végül leszálltak a teherautóról, és az ő 56-os történetük itt ér véget a jelenlegi ismereteink szerint.

Források:
(1) Emberijogi Kalendárium – 1956. október 22.
(2) Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK OSZK)
(3) Emberijogi Kalendárium – 1956. október 22
(4) ÁBTL 3.1.5. O-16797/8 (Pataki Béla dosszié, Jegyzőkönyv Fejes Sándor kihallgatásáról, 1960.02.16)

2006-ban jelent meg Horváth Miklós és Tulipán Éva kutatók “In memoriam 1956” című kötete, amelyben az 1956-os harcok miatt meghalt magyar embereket, mint áldozatokat írták össze, vidéki és fővárosi levéltári kutatások alapján, tekintet nélkül arra, hogy ki melyik oldalon harcolt, vagy egyáltalán harcolt-e, vagy csak civilként rosszkor, rossz helyen tartózkodva kapott halálos lövést. Ebben az országos történelmi veszteséglistában rögzítették nem csak az elhalálozás idejét és helyét, de az áldozat lakcímét és anyakönyvi adatait is (ez nem mindig volt sikeresen megállapítható).

Így találhatunk ezen a listán az emléktáblán felsorolt pongráctelepi áldozatokon kívül még két halottat, az egyikükről a lakcímén kívül semmit nem tudni, a másikuk pedig Papp Bertalan János Pongrác út 9. cím alatti lakos, aki a lista adatai szerint 1956. október 24-én halt meg, a halál oka jobboldali roncsolt szájsérülés, fejlövés, a haláleset helyszíne a VIII. kerületi Gyulai Pál utca 2. Születési ideje (1902.07.31) alapján 54 éves korában halt meg. (1)

Papp Bertalan János halálának körülményeiről semmi közelebbit nem tudunk, de a fejlövés, a halálozás belvárosi címe és a dátum együtt teret adnak a következtetésnek. A VIII. kerületi Gyulai Pál utca 2. a Rókus kórház címe, így lehetséges, hogy ide hozták be súlyos sebesültként a közeli Rádió ostromának október 23. estétől 24-e hajnalig tartó harcaiból, de akár közvetlenül itt, a Rákóczi út – Gyulai Pál utca sarkánál is kaphatta a halálos lövést az október 24-én hajnalban Budapestre a főutakon bevonuló szovjet csapatoktól. Egy 1959-es ügynökjelentés említi, hogy egy korábbi ismerőse szerint mint ellenforradalmár esett el. (2)

Viszont az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) előkerültek olyan iratok Papp Bertalan János (az ÁBTL iratokban Papp Koleszár Bertalan) 1956 előtti életéről, amik önmagukban is érdekesek, és az ebből kirajzolódó kép valamennyire predesztinálhatta is az 1956. október 24-i halálát.

Jelenlegi ismereteink szerint Papp (Koleszár) Bertalan János az egyetlen pongráctelepi lakos, akiről a Horthy-korszak és a Rákosi-korszak titkosrendőrsége is jelentéseket készített, sajátosan ellentétes előjellel.

A magyar politikai rendőrség a Miskolcon érettségizett Papp Koleszár Bertalant már az 1920-as években nyilvántartásba vette, mert titkos baloldali összejöveteleket szervezett és szélsőséges marxista könyveket és sajtótermékeket találtak a miskolci lakásában tartott kutatás során. 1933-ban költözött Budapestre, de a különböző jelentésekben, vallomásokban visszatérő elem, hogy általában nem volt munkája, így az 1930-as években a mai troligarázs helyén volt barakklakásos nyomortelepen, az Aguszta-telepen lakott.

A budapesti rendőrség 1940 nyarán kapott lakossági bejelentést “Koleszár alias Papp Bertalan” (akkor még) Auguszta-telepi lakosról, hogy mások előtt „állandóan azt hangoztatta, hogy nemsokára bejönnek az oroszok, itt is bolsevista rendszer lesz és akkor jaj azoknak, akik a bolsevizmus ellen a múltban vétettek. A többi között azt mondta, hogy a szovjetcsapatok Románián át már útban vannak Magyarország felé és akkor neki olyan hatalma lesz, hogy mindenkivel „elbánik”. Papp /Koleszár/ Bertalan nap-nap után megismétli fenyegetéseit és azokat a híreket, hogy a közeljövőben Magyarország beolvad a Szovjetunióba.” (2) Tekintettel arra, hogy Magyarország csak 1941-ben lépett be a második világháborúba a Szovjetunió ellen, ez az 1940-es viselkedés elég sajátos volt Papp Koleszár Bertalan részéről. Végül eljárás indult ellene “az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás miatt”, 4 hónap fogházat kapott érte 1941-ben, amiről még a korabeli sajtó is beszámolt. (3)

Később, 1943-ban, vagyis a második világháború közepén a budapesti politikai rendőrség leleplezett egy trockista társaságot, akik kirándulásokat és beszélgetéseket szerveztek, ahol Papp Koleszár Bertalan értelmezte a többieknek a marxista írásokat és a sajtóhíreket. Ekkor már Papp Bertalan pongráctelepi lakos volt, de albérletben lakott a feleségével, és továbbra sem dolgozott sehol, hanem a trockista csoport tagjainak szerény tagdíjait magára költötte. (4)

1945-ben már a világháború után, a kommunista irányítású rendőrség hallgatta ki, akkor állítása szerint 1944. májusban a nácik a mauthauseni koncentrációs táborba szállítják, ott ismerkedett meg Peyer Károllyal és más szociáldemokrata pártvezetőkkel, akiket nácibarátnak, antiszemitának sározott be. (6)
Annyi bizonyos, hogy Papp Koleszár Bertalant valóban elhurcolták Mauthausenbe, ahol akár kapcsolatba is kerülhetett a félévvel később odakerült Peyer Károllyal. (7)

Ezután, 1951-ben már a Rákosi-korszak politikai rendőrsége készített környezettanulmányt Papp Koleszár Bertalanról, aki nem dolgozik, feleségének segít a háztartásban. Lakókörnyezetében anyagias, karrierista egyénnek ismerik, szomszédai félnek tőle, mert SZDP idején elhurcoltatással fenyegetőzött, mindenkit ledorongolt, aki érdeklődött, miért nem dolgozik. ÁVH is kérdezősködött már róla, de senki nem mert mondani róla semmit. Hangoskodó, dicsekszik az amerikai barátaival, akiktől rendszeresen csomagot kap, de Kanadából is érkeznek számára küldemények. (8)

1951-1956 közötti időszakból nem kerültek elő állambiztonsági vagy egyéb iratok Papp Koleszár Bertalanról, de a fenti jelentések ismeretében ha nem is feltétlenül várható, de érthető volt, hogy mit keresett 1956. október 24-én a VIII. kerületben. Ha résztvett az első harcokban is, akkor jelenlegi ismereteink szerint ő az egyetlen pongráctelepi lakos, aki közvetlen forradalmi részvétele miatt lett 1956-os áldozat.

Források:
(1) Horváth Miklós-Tulipán Éva: In memoriam 1956. Zrínyi Kiadó, 2006. 201. oldal.
(2) ÁBTL 315. O-14823 („Baranyai” ügynök jelentése, 1959.05.26)
(3) ÁBTL 316 P-675 (Fehér Pálné és társai dosszié)
(4) Esti Kurir, 1941.05.03, 4. oldal
(5) ÁBTL 3.1.6. P-1978 (Martonossy Mihály dosszié, 1943.11.19, Presser István vallomása)
(6) ÁBTL 4.1. A-422 (Papp Koleszár Bertalan kihallgatása, 1945.11.10)
(7) https://collections.arolsen-archives.org/en/archive/1-1-26-3_01012603-157-227 Fogolyszám: 66187
Häftlings-Personal-Karte (Fogoly személyi karton)
(8) ÁBTL 316 P-284 (Papp Koleszár Bertalan, környezettanulmány, 1951.03.12)