Bácskai-Bleha Anna
síkfutó

1946-1947-ben, majd 1949-1950 és 1952-ben mezei futásban (Elõre Sport Egyesület) első, 1959-ben harmadik (Budapesti Vasutas SC)
1949-1951-ben a 800 méteres női síkfutás magyar bajnoka.
1955-ben svédváltóban és 3×800 m-es váltófutásban győztes Molnár Rózsival és Kazi Arankával ill. Nagy Ilonával (Bp.Törekvés Sport Kör).

Gergely Gábor
(Budapest, 1953. június 21.)
asztaliteniszező

A Pongráctelepről induló fiú labdarúgóként kezdte sportpályafutását (az MTK-ban Pölöskei álnéven játszott), majd a KSI-ben kötött ki egy ping-pong toborzót követően. 1970-ben váltott egyesületet, s lett a BVSC versenyzője. A kétszeres Európa-bajnok Rózsás Péter edzette, aki a Berczik-féle utat járta. Berczik Zoltán 143 játékos közül választotta ki Jónyer István es Klampár Tibor mellé a válogatottba, ahol nem okozott csalódást. 1974-ben, Újvidéken egyesben csak 3:2-es játszma aránnyal kapott ki a csehszlovák Orlowskitól, ugyanott a csapat is csak a svédek ellen vesztett, s szerzett ezüstérmet. 1975-ben, Kalkuttában Jónyer Istvánnal párosban világbajnok lett, három évvel később a duisburgi Eb-n egyéniben, párosban (a csehszlovák Milan Orlowskival) és csapatban is aranyérmet nyert. Ő az egyetlen egyéni Európa-bajnok a nagy trió tagjai közül. 1979-ben, éppen 30 evvel ezelőtt Phenjanban övék lett a csapat világbajnoki cím is, melyet 1981-ben Újvidéken egy vb-ezüstéremmel egészítették ki. Berczik Zoltán elhitette a nagy hármassal, hogy a kínaiakat is képesek legyőzni! 1982-ben hazai pályán, a BS-ben nyert Eb-aranyat a magyar garda, ahol Gabor szerzett meg Jónyerrel párban egy ezüstérmet es egyéniben is a dobogóra állhatott. Utolsó kiemelkedő eredménye az 1983-as tokiói vb-hez kötődik, ahol a magyar válogatott bronzérmet vehetett át. Gergely Gábor részese volt a BVSC 1980-as BEK-, s az 1973 es 1983 között elért öt VVK győzelmének is. Később, egy szezonon át a szakosztály edzője volt. Több mint 300-szoros válogatott, kilencszeres magyar bajnok. Egyszeres
Európa Top 12-győztes. (1978) Négyszer választottak meg az év asztaliteniszezőjének. (1973, 1974, 1977, 1978) 1985/86-ban az osztrák Volkersdorf versenyzője volt, majd 1990-ben Cegléden fejezte be pályafutását. 1992 óta újságíróként dolgozik.

Kajdi János
(Szombathely, 1939. december 30. – Budapest, 1992. április 10.)
ökölvívó.

1950-től a Szombathelyi Dózsa, 1955-től a Komáromi Mélyépítők, 1958-tól a Sztálinvárosi Vasas, majd 1960-tól a Budapesti Honvéd ökölvívója volt. 1961-től 1972-ig hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett az 1964. évi, az 1968. évi és az 1972. évi nyári olimpiai játékokon. 1972-ben úgy lett ezüstérmes, hogy a döntőben törött bordával állt ki a kubai Emilio Correával szemben. Összesen négy Európa-bajnoki érmet, közöttük 1963-ban Moszkvában és 1971-ben Madridban aranyérmet nyert. Pályafutása alatt 580 mérkőzésen szerepelt, ebből 568-ban győzött, tízszer szenvedett vereséget és kettő végződött döntetlennel. Az aktív sportolástól 1972-ben vonult vissza.
1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) ökölvívó-szakedzői oklevelet szerzett. 1975-től 1983-ig a magyar ökölvívó-válogatott edzője volt, majd építési vállalkozóként tevékenykedett.
1992-ben autóbaleset következtében hunyt el.

Karsai László
(Budapest, 1947. december 5.)
labdarúgó

Az MTK-ban kezdő Karsai László 1967–1981 között a Videoton középpályása, meghatározó szerepet játszva a csapat 70-es évekbeli sikereiben, olyan játékostársakkal, mint Kű Lajos, Bognár Ferenc vagy Tímár Mihály. 1981–1982-ben az Eisenstadt, majd 1983-ban a Veszprémi FC klubok játékosa.
1970 és 1974 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett. Háromszoros olimpiai válogatott (1979–80, 1 gól), tízszeres ifjúsági válogatott (1964–65, 1 gól), egyszeres utánpótlás válogatott (1971, 1 gól), egyszeres B-válogatott (1972), 11-szeres egyéb válogatott (1971–80).
1983-as visszavonulása után játékvezetőként, majd edzőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig.

Kovács István, ismert becenevén Koko
(Budapest, 1970. augusztus 17.)
ökölvívó

Olimpiai és világbajnok magyar ökölvívó. Az EVIG sportegyesületében kezdett bokszolni 1985-ben. 1988-ban junior Európa -bajnok volt. Ezután a Vasas SC -be igazolt. 1989-ben megnyerte az országos bajnokságot és a Dobó István nemzetközi ökölvívó versenyt, Kölnben és az Atom kupán második helyezett lett. A felnőtt vb-n nem tudott csapa tba kerülni. 1990-ben ismét magyar bajnok volt. A világ kupán, Dublinban ezütérmes lett. 1990 októberében 6. volt a világranglistán. Az év végén a legjobb magyar ökölvívónak választották. Az 1990–1991-es szezonban a német Bundesligában, a TSC Boxring Berlin egyesületében szerepelt. 1991-ben nyert Bangkokban, a Francia nagydíjon, az országos bajnokságon, az Európa -bajnokságon, az Atom kupán, Berlinben és a világbajnokságon is. Ebben az évben mind a 30 mérkőzését megnyerte. Az év végén az év magyar sportolója címet is elnyerte. 1992-t egy az Egyesült Államok elleni csapa ttalálkozón elszenvedett vereséggel nyitotta. Júniusban ismét magyar bajnok volt. Az olimpián az elődöntőig jutott. Az ötka rikás játékok után 54 kilóban szerepelt. 1993-ban az Európa -bajnokságon bronzérmes lett. 1994-ben ismét győzött Velencében. A bangkoki világkupán bronzérmes
lett. 1995-ben a 16 között búcsúzott a világbajnokságon. A következő évben megnyerte az Európa -bajnokságot, majd az atlantai olimpián (1996.) is első helyen végzett. Az olimpia után súlycsoportot váltott.
1997-ben a Bundesligában a BC Flensburg színeiben küzdött és második lett a csapatbajnokságon. Júniusban bejelentette, hogy a következő évtől profi versenyző lesz. Októberben, Budapesten világbajnoki arannyal fejezte be amatőr pályafutását.
1997 októberétől lett a Universum Box-Promotion sportolója. 1999 májusában a Nabaloum Dramane elleni mérkőzésen a WBC nemzetközi bajnoka lett. 2000 júniusában Steve Robinson legyőzésével profi Európa -bajnok lett.
2001. januárban Antonio Diaz kiütésével megszerezte a WBO világbajnoki címet. Utolsó összecsapására április 20-án került sor.
Sportpályafutása után, 2002-ben Boxutca néven éttermet nyitott. 2002-től a WBO mérkőzésellenőre. 2003 decemberétől a MÖSZ szövetség menedzser-igazgatója lett. 2004 novemberétől a WBO alelnöke. 2005-től profi mérkőzésvezetőként is tevékenykedhet. 2007-től a MÖSZ hivatásos tagozatának szakmai bizottságának elnöke lett.
2007 márciusától a MÖSZ tiszteletbeli elnöke lett. 2008-tól a MÖSZ profi tagozatának elnöke. 2008-tól MOB elnökségi tag. A londoni előkészítő bizottság vezetője.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Jószolgálati Nagykövete. Az RTL Klub, a SportKlub és a Lánchíd Rádió állandó munka társa. 2011-től az MTV-ben is jelentkezett egy olimpiai magazinnal.

Moldova György
(Budapest, 1934. március 12.)
író

A Pongrác út Mázsa tér felőli végén volt nyomortelepről 1941-ben kapott családja bérlakást az újonnan felépült Pongráctelepen, Moldova György kisebb megszakításokkal az 1950-es évek végéig lakott itt.
Az elemi iskolai tanulmányait a Pongrác úti barakkiskolában (Auguszta telep), a középiskolát pedig a Szent László Gimnáziumban végezte, érettségijét 1952-ben szerezte. Akkoriban versenyszerűen futballozott, bokszolt es sakkozott. A futballt máig sem hagyta abba. Valószínűleg ő a világ legtöbbet futballozó írója, mivel eddig közel 700 meccsen játszott. 1952-ben felvették a Színművészeti Főiskola dramaturg szakára, Hegedűs Géza osztályába. Első publikációja a főiskola Sirály című sokszorosított lapjában jelent meg Galgóczi Erzsébet es Csurka István társaságában. 1957-ben sikeresen letette az összes államvizsgáját, de abban az évben mégis otthagyta a főiskolát. Miután osztálytársát, Csurka Istvánt es tanárát, Hay Gyulát bebörtönözték, ő maga pedig Rajk Lászlóról akart drámát írni, nem látta értelmet a diploma megszerzésének, így csak évekkel később jutott hozza. Fizikai munkáskent helyezkedett el. Volt kazánszerelő, bányász, kertész, javítóintézeti nevelő Aszódon és a pesti Szőlő utcában, de dolgozott konzervgyárban is.
Miközben gyűjtötte az élményeit, rendületlenül írt. 1958-ban a filmgyárba került dramaturgnak, tíznél több forgatókönyvet írt meg, amikből nem lett film, leszámítva a Fejér Tamás rendezte Szerelemcsütörtököt. Ádám Ottóval es Makk Károllyal dolgozott együtt. A film zenes bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban. 1964-től szabadfoglalkozású író lett, aki délelőtt a Hungaria kávéházban vagy a Kis Lucullus étteremben, délután pedig az Országos Széchényi Könyvtárban irt. Első riportja a Csillagban, első novellája pedig az Új Írásban jelent meg.
Önálló kötetre azonban hét évig kellett áhítoznia. Az idegen bajnok c. elbeszéléskötete 1963-ban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó gondozásában.
Az irodalmi közvélemény azonnal felkapta fejét az eredeti hangú, gördülékeny stílusú, kemény kiállású íróra. Következő kötete, a Sötét angyal c. regény nagy sikert aratott, ami által a fiatalabb korosztály szívébe is belopta magát. Azóta több mint 70 könyve jelent meg. „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.” – jelentette ki egy alkalommal. A Pongrác telepről szól a „Mandarin, a híres vagány”, a „Szent Imre induló”, a „Menekülés”, az „Utolsó töltény” című munkaiban.
Moldova György digitalizált művei

Pap Vera, olykor Papp Veronika
(Budapest, 1956. január 27.)
színművésznő

Pap Vera 1956. január 27-én született Budapesten Pap János és Richter Mária gyermekeként.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát végezte el 1975-től, még a főiskolás évek alatt megkapta első főszerepét a Gábor Pál rendezte Angi Vera című filmben. Hiteles alakítása révén egyből belopta magát az emberek szívébe, és országosan elismert színésznővé lépett elő.
A diploma megszerzését követően Várkonyi Zoltán hívására a Vígszínházhoz szerződött, amely társulatnak a mai napig tagja. Legelső színpadi szerepe Az üvegcipő című darabhoz kötődik.
Karrierje során olyan ismert előadásokban játszott, mint az Éjjeli menedékhely, a Száz év magány, az Úri muri vagy éppen az Augusztus Oklahomában.
Az Angi Vera után számos filmes szerepet kapott, feltűnt A névtelen vár, a Dögkeselyű, az Uramisten vagy éppen a Roncsfilm című alkotásokban is.
Munkásságért már eddig is rengeteg elismerést begyűjthetett. 1980-ban díjazták a Chicagói Filmfesztiválon, 1987-ben neki ítélték a Jászai Mari-díjat, 1990-ben pedig a Ruttkai Éva-díjat. Emellett megkapta többek között az Érdemes művész, majd a Kiváló művész címet is.

Sidó Ferenc
(Vágpata, 1923. április 18. – Budapest, 1998. február 6.)
asztaliteniszező

Kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, labdarúgó, edző, sportvezető. Szamos sportágban és egyesületben versenyzett. Pályafutását 1935-ben a Pozsonyi TE asztaliteniszezőjeként és labdarúgójaként kezdte. 1943-tól 1944-ig a DVTK labdarúgócsapatának kapusa volt, 1946-tol 1947-ig az Elektromos csapatában röplabdázott. 1940-ben az UTE asztaliteniszezőjeként került be a magyar válogatottba. Több alkalommal váltott egyesületet, de 1947-től kezdve már csak ebben a sportágban versenyzett. A második világháború utáni magyar asztaliteniszezés meghatározó egyénisége. 1940-től 1961-ig összesen százkilencven alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ez idő alatt a világbajnokságokon összesen huszonhat érmet – köztük kilenc aranyérmet – nyert. Az 1953. évi bukaresti világbajnokságon egyesben, férfi párosban és vegyes párosban is világbajnoki címet szerzett. Itt elért világbajnoki címe egyben pályafutása legjobb egyéni eredménye is. 1958-ban a sportág első Európa-bajnokságán tagja volt az Európa-bajnokságot nyert magyar csapatnak.
Az aktív sportolástól az 1961. évi pekingi világbajnokság után vonult vissza. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, 1972-ben mesteredzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után 1962-ben, majd 1966 es 1968 között a magyar válogatott játékosedzője, egyúttal 1963-ig a Magyar Asztalitenisz Szövetség országos szakfelügyelője lett. 1968-tól 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig a Budapesti Spartacus vezetőedzője volt. Irányítása alatt a Budapesti Spartacus kilenc magyar bajnoki címet nyert. Tanítványai közül Klampár Tibor es Jónyer István világbajnokok lettek. Nyugalomba vonulása után a veterán sportolókat tömörítő szervezet, a Swaythling Club vezetője es a Európai Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagja lett. 1992-től a Halhatatlanok Klubjának tagja.

Steve Taylor – Szabó
pánsípművész

(Idézet a saját honlapjáról)
Budapesten születtem. Már kiskoromban érdeklődtem a zene iránt, ezért 5 éves koromtól kezdve egészen 16 éves koromig tanultam zongorázni. Később 18 évesen klarinétoztam, majd szaxofonozni tanultam. Nagy örömömre 1965-ben a Herrer Pál zenekarában kaptam helyet a Béke kupolában, majd később Balatonon a nyári szezonban. Ebben az évben kaptam meg a “KIVÁLÓ MŰVÉSZI TELJESÍTMÉNYÉRT” járó bronz plakettet. Ekkor kezdődött el csak igazán a zenei karrierem. 1966-ban a Nádas Gábor tánczenekarban szaxofonos voltam a Thália Színházban. 1967-ben Galambos János sextettben kaptam helyet. Ezután Csehszlovákiában, Németországban, majd Budapesten az EMKE étteremben játszottam.

Majd 1968-ban Finnországban és Svédországban játszottam, ahol svéd állampolgárságot kaptam. Időközben megismerkedtem a pánsíppal, és azonnal tudtam, hogy megtaláltam azt a hangszert, amivel sok időt fogok eltölteni. Minden hangszert hátrahagyva a pánsípot választottam hangszeremül, és 1987-ben elvégeztem pánsípon a főiskolát Svájcban. Nagy örömömre szolgál, hogy Simion Stanciu volt a tanárom, aki a világ egyik legjobb pánsíp művésze. 2005-ben Budapest díszpolgárává avattak. Majd e hosszú évek alatt (főiskolától 2005-ig) művészi fokon sajátítottam el a pánsíp használatát. 2007-ben egy Svájci rendezvényen, ahova több mint 500 pánsípművészt hívtak meg a világ minden tájáról, a legnagyobb örömömre a világ 10 legjobb pánsíp művésze közé választottak meg. Ez eddigi legnagyobb kitüntetésem, mivel a pánsíp művészetben élen járó romániai zsűri tagokat sikerült lenyűgöznöm élő előadásommal. Napjainkban sokat koncertezek hazánkban, és külföldre is sokszor hívnak előadásokat tartani.
http://stevetaylor.uw.hu/biografia.html

Török Gyula
(Budapest, 1938. január 24.)
ökölvívó

A mindössze 161 cm magas, “Béka” becenévre hallgató öklöző 1948-tól a Kispesti AC, 1950-től a Kistext, 1954-től az MTK, 1963-tól a Tatabányai Bányász, majd 1965-től ismét az MTK versenyzője volt. 1958 és 1964 között hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Első jelentős nemzetközi sikere az 1959. évi luzerni Európa-bajnokságon nyert ezüstérem volt. Az 1960. évi római olimpián légsúlyban olimpiai bajnoki címet szerzett. Az 1964. évi tokiói olimpián harmatsúlyban indult és első mérkőzésén sérülés miatt leléptették. Az aktív sportolástól 1966-ban vonult vissza.
1976-tól az Építők SC, 1978-tól 1981-ig a Csepel SC ökölvívó szakosztályának edzője volt. 1993-tól a magyar ökölvívó válogatott másodedzője, majd a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségének tanácsadója lett. 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Ütő Endre
(Budapest, 1937. június 2. – Budapest, 2017. július 25.)
operaénekes, színigazgató

Ütő Endre 1937. június 2-án született Kőbányán. A Pongráctelepen töltötte gyermek- és ifjúkorát, a Szent László Gimnáziumban érettségizett. Fiatalon kiváló sportoló volt, emellett színházi karrierről álmodozott, végül a Zeneakadémia ének tanszakára iratkozott be.

Tanulmányait 1964-ben fejezte be, majd a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. 1964 és 1966 között a római Santa Cecilia Akadémián tanult, Münchenben és Reggio Emiliában énekversenyt nyert, utóbbin a pályakezdő Luciano Pavarottival is együtt énekelhetett.

A zeneirodalom legnagyobb basszus szerepeit formálta meg, főként Verdi, Puccini, Csajkovszkij és Gounod operáiban, de volt címszereplő Bartók művében, A kékszakállú herceg várában, Monteverdi Poppea megkoronázása című operájában Seneca, Mozart Varázsfuvolájában pedig Sarastro ruháját öltötte magára. Többször énekelt oratóriumszólistaként is.

Ütő Endre 1990 és 1995 között volt az Operaház főigazgatója. Azt követően nevezték ki, hogy 1990 decemberében először hirdettek nyilvános pályázatot az intézmény élére. 1990-ben alapítványt hozott létre magánénekesek jutalmazására, a Pro Opera Lirica díjjal az előző évadban legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó magánénekest ismerték el.

Igazgatása alatt operastúdiót alapítottak, hogy a fiatal művészeket a színpadi játékra oktathassák, 1991-ben a Budapesti Operabarátok Egyesületének egyik alapító, majd elnökségi tagja lett. A rendszerváltást követően négy évig a Fővárosi Közgyűlés tagja, egy ideig a kulturális bizottság alelnöke volt.

Nyugdíjba vonulása után feleségével Lovasberénybe költözött, ahol a Kastély és parasztház programsorozat keretében több operát is színpadra állított a Cziráky-kastély udvarán. Agyagozással, fafaragással is foglalkozott, galériát is működtetett. Országszerte több kiállítás volt alkotásaiból, amelyek között vannak népművészeti, mitológiai, bibliai ihletésűek, a magyar irodalom kiemelkedő alakjairól, kortárs művészekről és barátokról mintázott fejszobrok, valamint groteszk alkotások is.

Ütő Endrét 1970-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1972-ben elnyerte a Székely Mihályról elnevezett emlékplakettet. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, 2017-ben érdemes művész lett. 1996 óta Kőbánya díszpolgára volt. A művészt a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. (MTI)

Wikipédia