Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából (ÁBTL) több olyan irat került elő, ami arról tesz említést, hogy lőfegyverrel felszerelkezett fiatalok “mászkáltak” Pongráctelepen. Ezek általában csak lakossági említések a (politikai) rendőrség ügynökei felé, hetekkel-hónapokkal a forradalom leverése után, néha konkrét név helyett csak becenéven említve egy-egy pongráctelepi lakost.

De volt olyan 1956-os menekült, akit hazatérése után, 1958.05.16-án hallgattak ki, és saját magáról számolt be, mint Pongráctelepen járkáló fegyveresről. Lakatos Lajos, 18 éves gyári munkás a mai trolibuszgarázs helyén volt Auguszta-telepen lakott, de 1956 október 27-én már nem engedték dolgozni, és a mai Aréna Mall helyén volt gumigyárból hazagyalogolva látta, hogy a Zách utcában (valamelyik) “laktanya melletti kerítés ki volt dűlve, és ott egy szakállas, 55-60 év körüli férfi fegyvereket osztogatott“. Ő is kapott egy dobtáras géppisztolyt, amivel a pongráctelepi “új házak” között járkált órákig.

Vallomása szerint “ekkor már többeknek is volt fegyvere, akikhez én csatlakoztam, és a célunk az volt, hogy a Pongrácz telepre a tankok ne jöjjenek be és nehogy a házakat szétlőjjék. Ez a csoport, amelyikhez csatlakoztam, kb. 15-20 fő volt, akinél mindegyiknél különböző fegyverek voltak /puska, légpuska, géppisztoly/.” Név szerint Bodzsár Gyula pongráctelepi lakost tudta megnevezni, a csoport többi tagjára úgy emlékezett, hogy szintén Pongráctelepen, valamint a MÁV-telepen laktak. Fontos említése, hogy “ezalatt az időszak alatt még a házak között járkáltunk, két vagy három ízben jöttek arra szovjet tankok, ekkor mi elbújtunk, a csoportból senki nem lőtt rájuk, mert féltünk attól, hogy szétlövik a házakat. Emlékezetem szerint az egy csoportban lévők közül többen katonák voltak. Ezután Bodzsár Gyulával elmentünk a Horog utcába, a három szögbe [a Csilla utcai vasúti deltába] és a nálunk lévő géppisztolyokat eldugtuk téglák közé a domboldalon.“

Lakatos Lajos jegyzőkönyvezett 1958-as vallomása az egyetlen forrás eddig, ami szovjet katonai csapatok pongráctelepi mozgásáról írnak az 1956-os forradalom első szakaszában (október 24-28. között), amikor a vidékről a fővárosba bevonuló szovjet páncélosalakulatok menetből próbálták leverni a forradalmat, de a belvárosban a “pesti srácok” kemény ellenállásába ütköztek. Arról Lakatos Lajos sem beszélt, és semmilyen más említés sincs, hogy Pongráctelepen ténylegesen történt volna harci tevékenység, bár a Zách utcai gáztartály belövése mégis érkezhetett lakótelepünkről vagy, közvetlen szomszédságából is.

Források:
(1) ÁBTL-3.1.5.-O-16865 (Lakatos Lajos jegyzőkönyv, 1956.05.16)