Pongráctelep változatos eseményekben és sajnos tragikus halálokban is bővelkedő 1956-os története november 6-án jutott el a drámai csúcspontig. Ezen a napon egyszerre kilenc pongráctelepi lakost lőttek le a Budapesten nyomuló szovjet katonai erők: a kilenc tizenéves fiút és huszonéves fiatalembert gyakorlatilag kivégeztek a mai Hungexpo területén. (Lepedát Veronika mellett) ők vannak név, életkor, foglalkozás megnevezéssel felsorolva ma már két emléktáblán is, ők is szerepelnek a “hivatalos” 1956-os áldozat nyilvántartásokban, mint a legismertebb pongráctelepi 56-os áldozatok, de alábbiakban, és még további két cikkben látni fogjuk, hogy az egyre gyűlő források ellenére mégis mai napig sok a tisztázatlan, homályos folt haláluk körülményeiben.

Drexler Ottó (22 éves, szabadságon lévő honvéd volt)
Illés Béla (23, honvéd)
Komanovics Iván (18, autószerelő)
Kőváry Ferenc (17, ipari tanuló)
Lázár Miklós (21, honvéd)
Lukovszky József (19, segédmunkás)
Marcsik József (16, segédmunkás)
Pék János (20, szerszámkészítő)
Potoczki Ferenc (17, motorszerelő)

Rájuk több kortárs pongráctelepi lakos emlékezett a 2010-es években, bár általában csak egyszerre csak négyükre-ötükre, ami nem véletlen: egy részük a régi 11-12. épületben (mai Csilla utca 10. és 9. társasházakban) lakott, a többiek pedig a régi 8-9. épületben (mai Salgótarjáni utca 49. és 51. társasházakban, vagyis Pongráctelep áttellenes sarkaiban. Akkoriban lakótelepünk 20 bérházának 888 lakásában mintegy 5000 ember lakott (sokgyerekes családok), így egy-egy pongráctelepi lakos szomszédsági ismeretsége általában csak a saját bérházára és a közvetlenül szomszédos házakra terjedt ki. A lakcím szerinti két csoportosulás feltételezését erősíti az, hogy az áldozatokkal együtt tartó egyik túlélő 2016-ban csak 4-5 emberre emlékezett, akik a régi 10-11. épületben laktak.

Amire még többen emlékeznek, hogy a tizen-huszonéves “srácok”, munkások, sorkatonák valahonnan fegyvert szerezve mentek át a mai Hungexpo helyén akkoriban volt mezőgazdasági kiállítási területre, leginkább azért, hogy élelmiszerkészleteket szerezzenek onnan. Abban már megoszlanak a visszaemlékezések, hogy harcoltak is a szovjet katonákkal, mielőtt azok lelőtték őket.

De a történtek feltárásának ezen a pontján kezd sűrűsödni a homály. Egyelőre még nem került elő olyan korabeli hatósági jelentés vagy vallomás, ami tételesen és részletesen leírná, hogy kik, hol és hogyan haltak meg 1956. november 6-án. Egyedül a Horváth-Tulipán 2006-os listába kerültek bele, vélhetően csupán a halotti értesítők alapján, amelyek leírták a halálos sebeiket, haláluk napját és helyét, valamint anyakönyvi adataikat. Ezenkívül néhány levéltári forrás eddig van pár említés.

A kádárista állampárt MSZMP X. kerületi szervezete 1956 legvégén felszólította a kőbányai párttagokat, hogy gyűjtsenek “az 1956. október 23-i eseményekkel kapcsolatos történelmi dokumentumokat és visszaemlékezéseket”. A beküldött anyagokból egyedül Göndöcs László utal talán a pongráctelepi fiatalokra is, mint “lumpenproletárokra”, akik csatlakoztak a “fasizta ellenforradalmárok bandájához”, és egyrészt részt vettek fegyveres harcokban, másrészt “Kőbánya raktárait fosztogatták pl. a tenyészállatvásáron lévő raktárt”. (2)

Ugyanebben az iratcsomóban van egy szerző nélküli “Feljegyzés 1956. október 23.- okt. 30.-ig.”, amely arról ír, hogy 1956. november 6-án a kerületi MSZMP Intéző Bizottság taktikai egyeztetést folytatott a kerületi szovjet katonai parancsnoksággal, ahonnan a kőbányai elvtársak “messzemenő támogatást kaptak” a Mezőgazdasági Kiállítás vásárcsarnoka és más helyeken lévő árukészletek elhordásának megakadályozására. (3)

Viszont a politikai rendőrség által kihallgatott, “ellenforradalmi” tevékenységgel gyanúsított kőbányaik vallomásai közül a pongráctelepi lakos Bíró Rezső 1959-es vallomásában tett egy fontos említést 1956. november 6-áról:

“Török László X. Pongrácz út 9. XX. ép.-ben lakó barátom elmondta, hogy a Pongrácz telepen összehívott több fiatal fiút és rábeszélte őket, hogy menjenek át a mezőgazdasági kiállításra és onnan hoznak a raktárból holmikat. El is mentek a kiállításhoz, ahol szovjet katonák voltak és harcba keveredtek velük. Harcok során ő több helyen megsebesült és közülük 13-an meghaltak.“

Ez az említés több kérdést vet fel, mimnt amennyit megválaszolt: lehetséges, hogy az emléktábláékon felsorolt 9 áldozaton kívül többen is meghaltak a mai Hungexpo területén 1956. november 6-án? És voltak túlélők is?

Bár Török Lászlót már nem kérdezhetjük meg, mert visszaemlékezések szerint már nem él, viszont felmerült egy másik túlélő neve is, Konyher József, akit sikerült megtalálnunk 2016-ban, és a tőle hallott emlékekkel folytatjuk az 1956-ban lelőtt pongráctelepi fiatalok történetének feltárását.

Források:
(1) Horváth Miklós-Tulipán Éva: In memoriam 1956. Zrínyi Kiadó, 2006. 
(2) BFL XXXV.15.b / 6/ a. – MSZMP X. Kerületi Bizottsága. 1956.10.24-1957.08.10. Visszaemlékezések a kőbányai 1956. októberi “ellenforradalmi” eseményekről. 67. oldal. Göndöcs László: Feljegyzés “Az 1956. október 23-i események Kőbányán” c. anyaghoz.
(3) BFL XXXV.15.b / 6 /a. – MSZMP X. Kerületi Bizottsága. 1956.10.24-1957.08.10. Visszaemlékezések a kőbányai 1956. októberi “ellenforradalmi” eseményekről. 74. oldal. Feljegyzés 1956. október 23.- okt. 30.-ig.
(4) ÁBTL-3.15.-O-16797/31 (Kisari Lajos dosszié. Bíró Rezső kihallgatási jegyzőkönyve, 1959.10.23)