1956. október-november fővárosi forradalmi-harci eseményei érintették Pongráctelepet is.  Eörsi László “Kőbánya 1956. Fegyveres ellenállás a X. kerületben” című, hiánypótló helytörténeti könyvének október 25-i bemutató előadása kapcsán már bemutattunk a könyvben talált új adatot Pongráctelep helytörténetével kapcsolatban: két amatőr fotó is látható a kötetben a hajdani Gáztartály belövés következtében történt sérüléséről. Szerencsére a gáz nem robbant fel, csak napokig égett a pongráctelepi lakosok visszaemlékezése szerint.

Ha harci kár nem is érte lakótelepünket (mint a világháborúban), sajnos voltak 1956-nak pongráctelepi áldozatai, akik a szovjet csapatok 1956. november 4-én kezdődött bevonulása következtében lelték halálukat. Eörsi László is felsorolja a 2013-ban felavatott emléktáblán szereplő 9 fő kézifegyveres pongráctelepi fiatalember és egy nő nevét, de elhalálozásuk dokumentált dátumán kívül nem talált konkrét feljegyzéseket haláluk körülményeiről.

A fotó 2013-ban készült.

Azonban a véletlen úgy hozta, hogy október végén sikerült beszélnünk az 1956. november 4-én lelőtt Lepedát Veronika akkori szomszédjával, aki közvetlen szemtanúja volt Pongráctelep (jelenlegi ismereteink szerint) egyetlen, közvetlenül a lakótelepen meghalt lakója tragikus történetének.

A szomszéd elmondása szerint Lepedát Vera a régi 1. épület (ma Salgótarjáni utca 63. társasház) D lépcsőházában lakott, és amikor november 4-én a Budapestre bevonuló szovjet csapatok egyik menetoszlopa nagy dübörgéssel vonult a Pongrác úton, a 24 éves fiatalasszony kíváncsiságból kinézett a lépcsőház ablakából, majd bekopogott a szomszédhoz. Amikor a szomszéd kinyitotta lakása ajtaját, akkor lőttek a szovjet menetoszlopból be a lépcsőházba, egyetlen golyót, de az tragikus módon eltalálta Lepedát Verát, sőt a testén átrepülő töltény végül a lakás túlsó felén állt meg a falban. Lepedát Veronika a később kiállított halotti értesítő szerint haslövés miatti máj- és epesérüléstől vérzett el, amit a szomszéd is megerősített: a lövéstől előre bukva beesett a szomszéd lakásába, és egyből vérezni kezdett a száján keresztül. Az akkor még az 1. épület A lépcsőházában rendelő körzeti orvos nem tudott segíteni rajta, hanem egy másik szomszéd telefonján hívtak mentőt. A fiatal nőt a mentőautó a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba vitte, de a később hazatérő édesanyja már azt mondta a szomszédnak, hogy lánya még a mentőautóban meghalt. Így tehát Szabó Lajosné Lepedát Veronika hatvan évvel ezelőtt tragikus módon teljesen vétlen, civil áldozata lett a magyar forradalmat leverő, a függetlenné válni akaró, saját sorsáról önállóan rendelkezni kívánó Magyarországot megszálló szovjet csapatok katonai brutalitásának.

Az Újköztemető 56-os áldozatoknak fenntartott 18-as parcellájában Lepedát Veronika sírja egy sorban van a kilenc pongráctelepi fiú, fiatalember sírjával, akiknek 1956. november 6-i haláláról vasárnap fogunk megemlékezni külön posztban.