Az Index mai cikkében ír részletesen a pingpong, hivatalosabb nevén asztalitenisz, mint sportág és versenysport magyarországi történetéről, a napokban Düsseldorfban zajló világbajnokság apropóján. Az írásból megtudhatjuk, hogy bár az utóbbi évtizedek asztalitenisz világversenyei szinte kivétel nélkül az ázsiai játékosokról szólnak, a pingpong hőskorában még a magyarok uralták a vb-ket. Sőt, a második világháború után is eredményesek voltunk, és még az 1970-es években is volt egy sikerkorszakunk.
Érdemes végigolvasni az Index cikket, mi itt most főleg a pongráctelepi vonatkozásokat emeljük ki.
Érdekes, hogy a pingpong Angliából került Magyarországra, és mindjárt az akkor még nem is létező Pongráctelep szomszédságában kezdődött. Egy, az MTK-ba igazoló skót futballista hozta magával az első ütőket és labdákat, így az MTK-ban alakult meg az első asztalitenisz klub is.
Az első hivatalos pingpongbajnokságot a Budapesti Egyetemi Atlétika Klub rendezte még az első világháború előtt, majd az 1920-1930-as években magyar játékosok sorra nyerték a férfi és női világbajnokságokat. A második világháborúban a zsidóüldözés miatt sok zsidó származású játékost, világbajnokot vesztett Magyarország. A háború után, az épülő kommunizmusban a pingpong tömegsporttá is vált, munkahelyi bajnokságok és csapatok szerveződtek mindenfelé – ennek köszönhetően viszonylag gyorsan kinevelődött egy újabb sikeres generáció.
A modern pingpong is valahol ezekben az években kezdődött, ekkor kapcsolódtak be igazán az ázsiaiak a versenyrendszerbe és mutattak meg egy csomó újítást, a játék felgyorsult, már nem az órákig tartó pötyögésről szólt. Ezen új korszak kezdetén 1953-ban sikerült a Pongráctelepen lakó Sidó Ferencnek világbajnokságot nyernie egyesben. A kilencszeres világbajnok edzőként is meghatározó alakja maradt a sportágnak, de egy globális újítás is az övé volt: ő játszott először rövidnadrágban versenyen.
1950. január 31. Sidó Ferenc és Farkas Gizi az asztalitenisz-világbajnokságon. Fotó: Bolgár György / MTI
Az 1950-es évek után az ázsiai versenyzők előrenyomulásával szemben az 1970-es években sikerült egy újabb magyarországi generációnak a csúcsra jutni: kiszámíthatatlan pörgetőjátékukkal a Jónyer István, Klampár Tibor és a pongráctelepi 19-es épületben lakott Gergely Gábor alkotta csapat meglepte az ázsiaiakat.
Gergely Gábor (1979). Fotó: generaciokcsataja.hu
1971-ben Jónyer István Klampárral, majd 1975-ben Gergely Gáborral lett páros világbajnok, de ennél is nagyobb siker volt, hogy ekkor egyéniben is nyert.
Ez a hármas szerezte a magyar pingpong 71 aranyérméből az utolsót is: az 1979-es csapatvilágbajnokság döntőjében 5-1-re verte Kínát. Ez volt a magyar asztalitenisz 6:3-a, ami után még jött egy ezüst- és egy bronzérem is csapatban, de azóta nem volt komoly esélyünk éremre.
1979. június 27. A dobogó legfelső fokán a világbajnok magyar férfi válogatott Gergely, Klampár, Jónyer, Takács, Kreisz összeállítású csapata, jobb szélen Berczik Zoltán edző, kezében a díjjal a 35. Asztalitenisz Világbajnokságon. Második a kínai csapat (balról), a harmadik helyen a japán és csehszlovák válogatott. Fotó: MTI/KNA
A nőknél 1955 után csak ázsiai világbajnokot avattak egyesben, már a dobogóra felkerülni sem volt könnyű európaiként, Magyarországról utoljára Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina 1995-ben lettek harmadikok, azóta várjuk, hogy vb-n is legyen eredményes pingpongosunk.
A pongráctelepi büszkeségre is okot adó sporttörténeti megemlékezés kapcsán igyekszünk még idén összehozni egy beszélgetést Gergely Gáborral, különös tekintettel a Pongráctelepen eltöltött éveire.
Gergely Gábor és Klampár Tibor a 2015. december 20-i Generációk Csatája asztalitenisz-gála egyik főmérkőzésén. Fotó: Blikk.hu
Az összes magyar európabajnoki és világbajnoki dobogós helyezés ezen az oldalon tanulmányozható.
Forrás: Index.hu
