A fiatalabb kőbányai és pongráctelepi lakosoknak már csak hallomásból jelenthet valamit az Auguszta-telep neve, de az idősebb helybeliek még élénken emlékeznek a mai troliszín (hivatalos nevén Kőbányai Garázs) helyén 1920-1963 között létezett “lakótelepről”. Alábbiakban főleg a helytörténettel foglalkozó Kőbánya blog május 13-i “Aranyat vasért!” című posztja alapján vázoljuk fel röviden az Auguszta-telep történetét, de mindenképpen ajánljuk a helytörténetet szeretők figyelmébe a teljes posztot, illetve magát a Kőbánya blogot. A mai cikkel az 1920. június 4-i trianoni békediktátum évfordulójára is emlékezünk.

A villamostöltés túloldala a XX. század elején beépítetlen térség volt, a korabeli térképek szerint “kocsikázó iskola” működött itt – érdekes “egybeesés”, hogy a mai BKV-garázs területén autósiskolák is végeznek vezetési alapgyakorlatokat. Az első világháborúban a népszerű Auguszta főhercegnőről elnevezett hadikórházat építettek a területen, mely földszintes barakképületekből állt. A főhercegnőről egy kórházi vonatszerelvényt is elneveztek, amely a nagy háború legvégén az olasz frontról gurult be a Kőbánya-alsó teherpályaudvarra, hogy aztán a csehszlovák, román, délszláv, antant megszállás alá került területekről menekült magyar tisztviselőknek adjon nagyon átmeneti hajlékot. Még 1919-ben kezdték átépíteni a hadikórházat és újabb, egyszerű, szükséglakás minőségű kis házakkal bővítve egy sűrű telepet építettek ki, amely megörökölte a kórháztól az Auguszta nevet. Az Auguszta-telepre először szintén trianoni menekültek költöztek, de ezek az eredendően középosztálybeli családok 1924-től “rendes” lakásokba költözhettek tovább – egy részük az 1924-1926 között állami beruházásban felépített Pongrác út 17. sz. alatti lakótelepre.

A tehetősebb menekültek elköltözésével a felszabaduló nagyobb lakrészekből szoba-konyhás lakásokat alakítottak ki és nincstelen családokat helyeztek el bennük. A szükségtelep hamar nyomorteleppé avanzsált. Minden lerohadt, a helyrehozatalra sem az állam, sem a lakók nem fordítottak eleget. A tűzhelyek például olyan rosszak voltak, hogy ha főztek, a fojtó füst elöl a szabadba kellett menekülni. A házak fagerendákon nyugodtak, de azok már legnagyobbrészt elkorhadtak, ettől a padlózatok úgy megsüllyedtek, hogy a réseken a patkányok ki- és bejártak a lakásokba. Mindezen körülményekért cserébe még a jelképes havi bérleti díjat sem szedték be az itt lakóktól, akik a rossz körülmények dacára is igyekeztek összetartani. Az 1950-es évektől fokozatosan felszámolás alá kerülő Auguszta-telepről sok család költözhetett a jelentős előrelépést hozó pongráctelepi bérlakásokba. A telepet 1963-ra bontották el teljesen, a BKV trolibusz garázsát építve ide.