2017 novemberében a Budapesti Corvinus Egyetem két hallgatója, Földesi-Nagy Anita és Teveli-Horváth Dorottya Eszter, földrajzos jellegű házidolgozatában a Kis-Pongrác projekt úgynevezett szoft fejlesztéseinek hatásait kutatta lakótelepünkön. Bár a projekt alapvetően építészeti-zöldterületi felújításról szólt, a projekt nevében is szerepel fő célként a „szociális városrehabilitáció”, azaz a helybeli lakosságot megtartva felújítani – ezért a majd 1,2 milliárd forintból mintegy 44 millió forintot fordítottak közösségfejlesztésre, lakosok képzésére, stb., és talán ennél is fontosabb eredmény volt a Pongrác Közösségi Ház létrehozása, majd működtetése az önkormányzat által.

A kutatás megállapítása szerint a Pongráctelepről elmondható, hogy egy közepes presztízsű lakótelepből a szocializmus alatt rossz hírű hellyé vált, viszont az elmúlt években egyértelműen pozitív fejlődés tapasztalható. Ahogyan máshol sem, itt sem bevonható a lakosság egésze, de a közösségi élet, a közbiztonság helyzete és a fizikai-infrastrukturális környezet egyértelműen fejlődött. Az interjúalanyok szerint gyors fluktuáció, de lassú fiatalodás tapasztalható a lakótelepen. A kutatók véleménye szerint a Pongráctelep nem csak építészeti vagy szociológiai szempontból érdekes helyszín, hanem egy budapesti példa arra, hogy egy (szociális) városrehabilitáció sikeres lehet anélkül is, hogy a lakosság cserélődésének ösztönzésére lenne szükség. A megkérdezettek szerint ezt a X. kerületi önkormányzat is felismeri, célja, hogy a most ott élők életminőségének javítását segítse elő.

A 11 oldalas házidolgozatot teljes terjedelmében itt lehet elolvasni (PDF-ben letölteni), de alábbiakban külön bemutatjuk (jórészt idézzük) a házidolgozat laikus szemmel legérdekesebb részét, a Pongráctelepről készített öröm-bánat térképet és a kutatók ehhez fűzött megállapításait.

Az öröm-bánat térképet eredeti formájában környezeti nevelési eszközként használják. Célja, hogy a térképezésbe bevont helyi lakosok, miközben bejárják az adott területet (települést, település-részt, természeti környezetet) megfigyeljék azt, és felfedezzék benne a személyes kapcsolódásaikat. A kutatók tapasztalata szerint a megkérdezett helybeliek érdekesnek találták ezt a módszert és általa könnyebben meg tudták fogalmazni és mutatni azt, mit változtatnának, és mit őriznének meg.

Örömre okot adó elemek lehetnek: különféle épített és természeti értékek (pl. emlékművek, keresztek, templomok, egyedi tájértékek, nevezetes fák, facsoportok stb.) vagy egyszerűen csak esztétikai értékkel bíró gondozott parkok, terek, udvarok épületek, amelyek példaként szolgálhatnak arra, hogyan lehet a környezetünket esztétikussá tenni.

A bánat kategóriában pedig olyan elemek kerülhetnek, amelyet a térkép készítői problémának tartanak (szennyező források, gondozatlan, szemetes területek, rongálások stb.), s gondozásra vagy fejlesztésre javasolnak.

Közel 20 helyi lakos töltötte ki a Pongráctelep-térképet a Pongrác Közösségi Házban, megjelölve rajta azokat a helyeket, melyekhez pozitív, negatív vagy kettős érzelmek kötötték őket. Az ábrán szemléltetésképpen feltüntettük azokat a pontokat, amit többen is említettek, vagy konkrét emléket, viszonyulást társítottak. A résztvevők viszonylag kis létszáma miatt nem tekinthető „reprezentatív közvéleménykutatásnak” a térkép, de mindenképpen érdekes és jelzésértékű a helybeli lakosok által a Pongráctelep térképén megjelenített öröm-bánat érzések.

Pongráctelep öröm-bánat térképe (2017.12.12) KATTINTÁSRA KINAGYÍTHATÓ!

A kutatók tapasztalatai szerint a pongráctelepi embereket kevésbé jellemzik a természeti, vagy más jellegű környezethez kapcsolódó attitűdök. Kevés említés utal kertre, rendezetlenségre vagy zajra. A viszonyulások leginkább a területen található szolgáltatásokat érintik, mint a boltok, játszóterek, óvoda vagy iskola. Az is látható, hogy az értékelések egyes csomópontok köré sűrűsödnek.

Vannak egyértelmű ítéletek, például a Pongrác Közösségi Házat kivétel nélkül mindenki pozitívan említette, érdekes, hogy a Pongrác út melletti gumiszervizt pedig minden említés negatívnak ítéli, ehhez hasonló az átmeneti gyermekotthon értékelése. Természetesen vannak vegyes megítélésű területek, ilyen például a nemzeti dohánybolt. Az orvosi rendelőnél pozitívnak említik a közelségét, de van, aki csak “szükséges rossznak” nevezte. A játszóterek is vegyes megítélés alá esnek, szeretik őket, de kicsinek, vagy nem elég jól felszereltnek tartják őket a helyi lakók. Megjelenik a szolgáltatások hiányára utaló említés is, például hogy nincs általános iskola, vagy a Gomba vegyesbolt megszűnése. Többen is megjelölték a térképen lakóhelyüket, ezt is kivétel nélkül pozitívan. Emellett más, emberekkel kapcsolatos negatív attitűdként jelent meg az ittas, illetve utcán alkoholt fogyasztó személyek, több helyen történő negatív említése.

Habár az öröm-bánat térkép nem alkalmas arra, hogy az egyes viszonyulások mögötti mélyebb indokokat megértsük, de az egyetemisták úgy gondolják, szemléletes eszköz és egy ilyen módszer akár alapot adhat későbbi kutatásokra, egy-egy városfejlesztési projekt előtt, vagy éppen utána visszajelzésként is hasznosnak bizonyulhat. Ez a fajta térkép a szerkesztőségünknek is megtetszett, idővel mi is kipróbáljuk, remélhetőleg jóval több résztvevővel.

Forrás: A pongráctelepi városrehabilitáció szubjektív értékelése (2017.12.12)