A Magyar Narancs című hetilap 2018. augusztus 23-i számában jelent meg egy háromoldalas riport a Hős utcai gettó jelenlegi helyzetéről. A teljes cikk online nem olvasható, hanem csak ténylegesen kézbe véve az újságot, vagy a beszkennelt oldalakat olvasva ezen a blogon, illetve alább mi is kivonatoltuk a lényeget, ami így hosszú lett.

A riporter több régi lakóval beszélgetett, akik szeretnének normális életet élni, de a Hős utcai két épület jelenlegi állapotában ez már nem lehetséges: nincs világítás, nincs takarítás, sok a csótány, a poloska, és sötétedés után hallgatják, ahogy mások dobálják ki a szemetes zsákjaikat, le a gangról, ki az udvarra. Közben a szanálással megbízott Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. embere időnként kijön és egységesen 4,2 millió Ft vételárat ajánl a lakástulajdonosoknak, aki pedig cserelakást kér, annak felírja az igényeit, de eddig nem nagyon tudni olyan lakóról, aki már kapott volna ilyen ajánlatot (“egy másik hasonló méretű és komfortfokozatú öröklakást, valahol Budapesten, lehetőség szerint nem egy másik szegregátumban”).

Egy helyi önkéntes szociális munkás elmondása szerint még sok rendes ember él a Hős utcában, akik nem dílerek, nem drogoznak, nem isznak, ellenben dolgoznak, csak a rossz sorsuk vetette ide, vagy marasztalta itt őket – akik, ha kapnának egy új esélyt, talpra állhatnának. A két ház, mint társasház helyzete anyagilag katasztrofális (óriási közös költség hátralék), és zavaros a közös részek tulajdonjogi viszonya is. Idén még nem volt lakógyűlés, sőt a 2017-es beszámoló sincs még elfogadva. “Aki befizeti a közös költséget, az semmit nem kap érte cserébe [egy éve nincs már szemétszállítás, régebb óta lépcsőházi világítás], aki nem fizeti, az hátrányba kerül a szanáláskor.”

A cikk ismerteti egy 2015-ös kutatás megállapításait is, miszerint a Hős utca két épülete a ferencvárosi Dzsumbuj kistestvéreként épült 1939-ben. A 26 nm-es szoba-konyhás lakásokban eredetileg még vécé sem volt, hanem több lakásra jutott közös WC, míg fürdőhelyiség emeletenként volt egy-egy. Az így kialakított szükséglakásokba a szomszédos Auguszta és más nyomortelepek lakóit költöztették be, akik az 1960-1970-es években iparban dolgozó emberekként panel lakásokba költözhettek át. A helyüket vidéki cigánytelep-felszámoló programok miatt elűzöttek foglalták el, akiknek a rendszerváltásig még volt munkája, 1990 után viszont az itt élők többsége tartósan munka nélkül maradt.

Ezt az eleve súlyos szociális helyzetet tovább súlyosbította bűnözés kiterjedése: prostitúció, rablás, betörés, droggyártás, terjesztés és fogyasztás – a Készenléti Rendőrség és a Terrorelhárítási Közont (TEK) laktanyáinak tőszomszédságában. “Ide nem megy be a mentő, a rendőrség is csak a sarkon igazoltat. Innen már nincs lejjebb.” A mintegy 600 lakó egyharmada gyermek, akik nem tanulnak tovább, de a felnőttek többségének is legfeljebb általános iskolai végzettsége van. A két épületben kiterjedt rokonság egyszerre támasz, és egyben visszahúzó erő is, a Hős utcából való kitöréstől. A két lakóházban 2016-ban még mintegy 148 magántulajdonú lakás volt, és 25-30 önkormányzati bérlakás. A lakástulajdonosoknak mintegy fele lakik itt, a többi lakásban albérlők, illetve sok az önkényes lakásfoglaló is.

Ami teljesen új információ számunkra, hogy a Magyar Narancsnak konkrét értesülése van a kormány által a kőbányai önkormányzatnak 2017. év végén megítélt 2,1 milliárd forint felhasználásáról – ugyanis az önkormányzat eddig nem nyilatkozott a nagy összegű állami támogatás részleteiről. A hetilap birtokába került támogatási szerződés szerint az önkormányzat 1,111 milliárd forintot fordíthat kisajátításra, illetve lakásvásárlásra, további 225 millió forintot pedig ingatlanvásárlásra és felújításra, végül 96 millió forintot bérleti jogviszony megváltására. A társasházat terhelő tartozások kiegyenlítésére 153 millió Ft jut, míg a közösköltség-hátralék kifizetésére 220 millió Ft. További nagyobb tételek még a megvásárolt ingatlanok “terheinek kiváltására” szánt 200 millió forint, valamint elhelyezési kötelezettségből származó kiadásokra 30 millió forint, végül ügyintézésre, eljárási költségekre és követeléskezelésre még 30 millió forint.

A fentiek alapján a magántulajdonú lakásokért átlagosan 7,5-8,9 millió forintot is adhatna az önkormányzat, de a Magyar Narancs riporterének csak 4,2 millió forintos ajánlatokról számoltak be az ott lakók. Kérdés, mi lesz a “maradék” pénzzel, főleg, hogy a normális lakók újrakezdését támogató szociális programról nincs szó. A támogatási szerződést csak májusban írta alá az állam és az önkormányzat, miközben a szanálás elvi határideje 2019 vége, amit így nehéz lehet elérni. Az eddigi információmorzsákból nem látszik világosan, hogy az önkormányzat most békés felvásárlásokra készül, a lakókat felújított önkormányzati lakásokba átköltöztetve, vagy kisajátítással szerezné meg a Hős utcai lakások többségét (egyébként a lakástulajdonosok kisajátítási eljárás során is kérhetnek cserelakást).

A Magyar Narancs meglátása szerint a Hős utcai szanálás anyagi támogatása nem annyira szociális érzékenységből fakad, hanem a környéken már zajló, illetve tervezett nagyívű ingatlanfejlesztések (Operaház Műhelyház és Közlekedési Múzeum az Északi Járműjavító területén, valamint meghiúsult olimpiai helyszín helyett kiállítási célra felfejlesztett Hungexpo és Lóversenypálya, vadászati világkiállítással és eucharisztikus kongresszussal. Ezek egyenként is több tízmilliárdos fejlesztések lesznek, és főleg a Hungexpo felől nézve rontaná a kilátást a Hős utcai gettó.