A már egy éve tartó koronavírus járványhelyzet időszakos, legutóbb november óta tartó kijárási korlátozásai arra késztették a Kőrösi Kőbányai Kulturális Központot (KKKK), hogy fokozza az online térben való jelenlétét, hogy legalább így nyújthasson valamennyi kulturális szolgáltatást a kerületi lakosoknak.
Ez az intenzívebb online közszolgálat sokféle tevékenységben nyilvánul meg, például újabban színpadi és ismeretterjesztő előadásokat is közvetítenek, de mi most a művelődési ház Facebook oldalán felbukkanó, pongráctelepi vonatkozással bíró posztokat emeljük ki.
Egyfelől közölnek időnként “nevezetes (vagy híres) kőbányaiak” felirattal egy-egy miniportrét, február 8-án Moldova György iróról, aki sok éven át lakott (szüleivel és testvéreivel) lakótelepünkön. Az alábbi képhez sajnos összekeverték a Facebookon közölt életrajzi adatokat, amiket mi helyesen közlünk az író önéletrajzi kötetei (Az utolsó töltény c. sorozat) alapján. Tehát, Moldova György (Reif György néven) a Kőbányai út 42-ben (Kőbányai út és Pongrác út sarkán) volt barakktelepen született 1934-ben, majd családja bérlakást kapott 1942-ben a frissen felépült Pongráctelepen. Innen kényszerűen, a zsidók fokozódó üldözése miatt cseréltek “lakást” az Auguszta-telep néven a mai troligarázs helyén létezett nyomortelepre, ahonnan Budapest 1944/45-ös ostroma után költözhettek vissza lakótelepünkre (a régi I. épületbe, mai Salgótarjáni utca 63. társasházba), és ezután kb. az 1950-es évek végéig laktak itt. A poszt annyit ír az írói munkásságáról, hogy novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban, összesen több, mint 70 könyv szerzője, de azt már mi tesszük hozzá, hogy Moldova György első kiadott novelláját, “Mandarin, a híres vagány” címmel éppen egy pongráctelepi, valós személyről írta, és az interneten itt olvasható el. (Ezen a linken több novellája van egymás alatt ,lejjebb kell tekerni a pongrácos írásához.)
Tavaly nem vettük észre, csak most, amikor visszafelé nézegettük a Kőrösi Facebook posztjait, hogy a szintén Pongráctelepen lakott Török “Béka” Gyula, az 1960-as római olimpia bokszbajnoka is kapott egy képes megemlékezést. Róla ezt írják:
1938. január 24-én született. A Béka becenevet vékony testalkata miatt kapta, a Pongráctelepen, ahol felnőtt, és a szorítók környékén is mindenki csak így ismerte. Tízéves korától aktívan sportol: 1948-tól a KAC, majd a Kistext, 1954-től az MTK, 1963-tól a Tatabánya, majd ismét az MTK versenyzője volt. Hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ötször szerezte meg a magyar bajnoki címet, az 1959-es luzerni Európa-bajnokságon pedig ezüstérmes lett. 1960-ban a római olimpián a még akkoriban is a Pongráctelepen lakó, 51 kilós Török Gyula kiütéssel indított az olimpián, és a döntőben kis híján KO-val zárt. 22 évesen érte el élete legnagyobb sikerét. Az aktív sportolástól 1966-ban vonult vissza. 1993-tól a magyar ökölvívó válogatott másodedzője, majd a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségének tanácsadója lett.
Visszafelé haladva a Kőrösi Facebook oldalán újabb pongráctelepi sportolóról találtunk posztot a Híres kőbányaiak sorozatban. Sidó Ferenc (1923-1998) kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, edző, sportvezető volt. Pályafutását 1935-ben kezdte. 1940-től 1961-ig összesen százkilencven alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ez idő alatt a világbajnokságokon összesen huszonhat érmet – köztük kilenc aranyérmet – nyert. Európa-bajnokságon háromszoros Európa-bajnok, magyar bajnokságokon harmincegyszeres magyar bajnok. Sporttörténeti érdekesség, hogy ő játszott először rövidnadrágban versenyen. 1967-ben edzői, majd mesteredzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után a magyar válogatott játékosedzője, 1968-tól a Budapesti Spartacus vezetőedzője volt. Irányítása alatt a Budapesti Spartacus kilenc magyar bajnoki címet nyert. 1992-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. Büszkeség Kőbányára nézve, hogy Sidó Ferenc az ötvenes években – sikerei csúcsán – a Pongráctelepen élt családjával.
Legkorábban, tavaly áprilisban posztolt a Kőrösi Pap Vera színésznőről, aki természetesen szintén lakótelepünkön lakott. Pap Vera 1956-ban született. Gyermekkorát Kőbányán töltötte nagy szegénységben. Családja a Pongráctelep 19-es házában, a mai Csilla utca 3. szám alatt lakott – mivel a telep névtelen utcái a hatvanas években kaptak csak nevet. Legendás pongráctelepi generáció tagja: a közösség híres futballistákat, bokszbajnokokat, világbajnok asztaliteniszezőt, írót, zenészeket, rocksztárt adott az országnak. Pap Vera a Szent László Gimnáziumban érettségizett, és eredetileg bohóc szeretett volna lenni. 1979-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és onnantól haláláig a Vígszínház társulatának tagja volt. Több filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. 2002. március 15-én az ő főszereplésével nyílt meg az új Nemzeti Színház.
(A színésznő fotóját Takács István készítette, balra pedig a Csilla utca 3. társasház látható (régi számozás szerint Pongrác út 9., 19-es épület.)
Másfelől indított a Kőrösi egy olyan sorozatot is “Szeretem Kőbányát” címmel, amiben neves személyiségeket kérdeztek meg, hogyan kötődnek a X. kerülethez, még ha már esetleg régóta nem is itt laknak. Akik válaszoltak, azokról egy-egy képet és a választ közli a művelődési ház, így emeljük most ki a gyermekkorában ugyancsak Pongráctelepen lakott, felnőtt Kovács Koko István ökölvívó olimpiai bajnokot, aki ezt írta a Kőrösi kérdésére:
Szeretem Kőbányát, mert itt tanultam meg “embernek lenni minden körülmények között”.
Legvégül a “Szeretem Kőbányát” sorozaton belül is van egy sorozat “Kőbányai történetek” alcímmel, amiben posztolt a Kőrösi a pongráctelepi Petőfi moziról. Az alábbi képmontázshoz bőségesen írnak a lakótelepünkkel együtt épült, 1980-ban bezárt moziról, de alapvetően a mi 2016-ban közölt helytörténeti cikkünket felhasználva, így ezt ajánljuk elolvasásra.
Forrás: Kőrösi Kulturális Központ