A nemzeti ünnepünk előestéjén, augusztus 19-én tartotta meg az Operaház Eiffel Műhelyháza a hivatalos nyitóünnepségét (próbaüzem alatt látogatható előadások már tavaly is voltak). Ezzel egy hosszú átmeneti időszak végére értünk: még 2015-ben döntött a magyar kormány, hogy a Magyar Állami Operaház a Kőbányai úti volt Északi Járműjavító (2011-ben zárt be) legnagyobb műemlék jellegű ipari épületében, az ún. Eiffel-csarnokban építheti fel új műhelyházát, próbaszínpadait, zenetermét és kelléktárát. A 2017-ben indult átépítés a környezetrendezéssel együtt idén év elejére fejeződött be, majd a koronavírus járvány késleltette a nagyközönség számára az eredetileg március végére meghirdetett hivatalos megnyitást.

A 2015-ben indult folyamatot folyamatosan figyelemmel kísértük az Eiffel Műhelyház kategória alatt összegyűjtött cikkeinkben. Azért tulajdonítunk nagy jelentőséget ennek a kulturális beruházásnak, mert lakótelepünk sok bezárt vagy rossz állapotú területtel van körbevéve (ideértve pl. a Hős utcai gettót is), amik a jelenlétükkel és (rossz) hírükkel, vagy akár közvetlenül is rontják Pongráctelep ázsióját, az itt lakók életminőségét, valamint a pongráctelepi lakások értékét. És természetesen azért is örülünk az Eiffel Műhelyház megnyitásának, mert ezzel egy új színfolttal gyarapodott a kőbányai, pongráctelepi lakosok kulturális programválasztéka, úgyhogy megragadtuk a lehetőséget, és elmentünk a tegnap esti gálára, amit a koronavírus járvány miatt még nem magában a Műhelyházban, hanem a mellette kialakított parkban tartottak meg. (Így az Eiffel Műhelyház belsejéről még mindig csak a tágas előcsarnokot ismerjük, de alkalomadtán igyekszünk saját kézből beszámolni a teljes épületről.) Alábbiakban elsősorban a helyszínre koncentrálva számolunk be a “parkfoglaló” gálaestről, saját fotókkal illusztrálva.

A 18:00 órai programkezdés jó félórát csúszott, mivel lassan haladt a látogatók beléptetése – igazából ez volt az egyetlen jelentős negatívum, amin jelentősen javítani kell még, de ezt betudhatjuk kezdeti nehézségnek is. A lassú bejutással járt, hogy több száz ember úgy torlódott fel a főbejárat előtt, hogy a Kőbányai út északi oldalán igazából nincs is járda, csak egy bicikliút, a 28-as villamos sínpárja, és egy félméteres füves sáv a volt Északi Járműjavító kerítéséig – ez utóbbin sorakoztak fel az egyébként türelmes látogatók, gyakorlatilag egy villamosmegálló hosszúságban. A helyszűke miatt rendőrök és biztonsági emberek figyeltek a bicikliútra és a villamosforgalomra, hogy ne legyen baleset. Az autóval érkezők közül csak néhány kiváltságos hajthatott be az Eiffel Műhelyház saját parkolójába, a többiek a Kőbányai út túloldalán találtak maguknak helyet (ez utóbbi lehetőség viszont hosszabb távon megszűnhet, ha megvalósul a Kőbányai út átépítési terve).

Az udvarra bejutva már gyorsan zajlott a belépőcsomag átvétele: papírtasakban programfüzetet, legyezőt, tollat és Eiffel-logós szájmaszkot találtunk. A koronavírus járvány miatt az eredetileg a Bánffy-terembe tervezett megnyitó ünnepség helyett az Eiffel Műhelyház nyugati oldalán kialakított egyhektáros parkot rendezték be szabadtéri előadáshoz: színpad, világítás- és hangtechnika, szektorokba rendezett széksorok és hatszögletes járólapok. A klasszikus szabadtéri nézőtér mögött nem klasszikus lehetőségek is várták az ezért (bizonyára) külön fizető nézőket: asztalok-székek, nyugágyak, a füves részen pedig (ingyenes regisztrációhoz kötött) pokrócokra heveredve is lehetett élvezni a gálaestet, igaz innen csak a kivetítőt lehetett látni. A legkülönlegesebb hely egyértelműen az udvaron elhelyezett gőzmozdony teraszként berendezett szeneskocsija, ahonnan a VIP vendégek szinte páholyból láthattak rá a színpadra. (A gőzmozdony stílszerű emléket állít a Kőbányai úton 1867-2011 között működött vasúti járműjavításnak. Még egy gőzmozdony van magában az Eiffel Műhelyházban is, a tágas előtérben.) Az opera.hu-n olvasható hivatalos beharangozó szerint 2020 db jegyet terveztek eladni erre a gálaestre – a látottak alapján nagyjából sikerült is, a nézőtér széksorai szinte teljesen megteltek.

A hazánkban egyelőre elég lanyha járványhelyzet miatt nem volt kötelező, csak ajánlás a maszkviselés, de a nézőknek lefeljebb egytizede viselt maszkot (vegyesen sajátot és a műhelyházasat). A székek szorosan egymás mellett voltak, de a műsor jellegénél fogva mindenki nyugodtan ült a helyén, csak a két szünetben volt nagy mozgás a stand jellegű büfék és a mobilvécék felé. Ez utóbbit éreztük még negatívumnak, hiszen a szabadtéri nézőtér mellett van közvetlenül maga az Eiffel Műhelyház; persze, lehet, hogy a szabadtéri nézőlétszám volt jóval több az épület közönség számára fenntartott mellékhelyiségeinek kapacitásánál.

Maga a szabadtéri helyszín egyébként saját nevet kapott, az esti sötétben is világító tábla szerint ezentúl Kodály park néven gyakorlatilag olyan önálló helyszíne lesz az Eiffel Műhelyháznak, mint az épületen belül pl. a Bánffy-terem. Az egyik szünetben azt is megtudtuk Ókovács Szilvesztertől, az Operaház főigazgatójától, hogy Kodály Zoltán mindhárom színpadi művét a Magyar Operaháznak írta, ezért is róla nevezték el a parkot. A tágas téren a gőzmozdony mellett még egy ipari műemlékként megőrzött, magas téglakémény feltűnő látványelem, közvetlenül a szabadtéri színpad mellett. Ez a kémény külön nevet kapott, szójátékkal élve Kéméndy Jenőről, száz évvel ezelőtt élt, neves jelmez- és díszlettervezőről és szcenikusról.

Az időjárás kegyes volt a gálaesthez: a tiszta égbolt alatt kb. 23 fokról indult a hőmérséklet, enyhe szellővel, azaz sem a napokban oly gyakori nyáresti zivatar, sem a hőguta nem fenyegette a nézőket. Ugyanakkor a nyárias ruhába öltözött nézők egy része sötétedés után már enyhén fázott is a 20 fokban, egy helyben ülve, hiszen ez nem ugrálva bemelegedős koncertélmény volt.

Maga a gálaest jól sikerült: az Operaház két, egymást váltó zenekara, a három magyar és egy német karmester, az Operaház énekkara, a 22 magyar operaénekes és a sztárvendég Jonas Kaufmann tenorista mind odatették magukat a gálaest három részében – nem zavartatva magukat az időnként Kőbánya felett forduló repülőgépek (szerencsére nem erős) zajától, amit mi azért nem sorolunk a negatívumok közé, mert ez a helyszínnel járó adottság (bizonyára a Műhelyház beltéri színpadaira már semmi nem szűrődik be). A Kőbányai út forgalma egyáltalán nem hallatszott a nézőtérig, és a másik irányból, a vasúti forgalmat is csak az előadások közötti csendes szakaszokban lehetett néha hallani. Pongráctelepi füllel szinte nem is volt zavaró a repülőgépzaj, de a gálaestről készült filmfelvételről remélhetőleg azért le tudják majd keverni ezt. (A hangosítás amatőr füllel általában jónak tűnt, de a konferálások során akadozott.)

Egyébként, bár az Eiffel Műhelyház északi vége légvonalban csak 250 méterre van Pongráctelep délnyugati sarkától, a lakótársak visszajelzései alapján a gálaest nem hallatszott el a Gyöngyike és a Csilla utcáig, miközben az Üllői úti Groupama Arénában rendezett könnyűzenei koncertek szinte élvezhető hangerővel hallhatók még lakótelepünkön is, hogy a Hungária körúti Hidegkuti Nándor Stadion szpíkerjének hangerejét ne is említsük az amerikai futball mérkőzések idején.

A gálaest majdnem éjfélre nyúlt végén a nézők gyors távozását a BKV külön 9-es buszai és felsorakozott taxik is segítették. Távozáskor vált feltűnővé még egy látványelem: a Kőbányai úti kerítés utcai oldalára rögzített, nagy méretű felirat, ami a szép emlékű magyar hajlított fénycsöves feliratokat idézi meg, de ez igazából tényleg egy városias sugárúttá átépíteni tervezett Kőbányai úton mutatna jól, nem annyira a 28-as villamos pályája mellett.

Az összességében jól sikerült “Parkfoglaló” estnek nevezett gálaműsor után további színpadi előadások lesznek, már magában az Eiffel Műhelyházban (persze ebbe még bezavarhat a járványhelyzet újra fellángolása). Az opera.hu műsor oldalán lehet helyszínre is szűrni: az Eiffelben jelenleg egy balett- és három opera előadás szeptemberi premierjére lehet jegyet vásárolni.