Pongráctelep öröm-bánat térképe

Posted by on

2017 novemberében a Budapesti Corvinus Egyetem két hallgatója, Földesi-Nagy Anita és Teveli-Horváth Dorottya Eszter, földrajzos jellegű házidolgozatában a Kis-Pongrác projekt úgynevezett szoft fejlesztéseinek hatásait kutatta lakótelepünkön. Bár a projekt alapvetően építészeti-zöldterületi felújításról szólt, a projekt nevében is szerepel fő célként a „szociális városrehabilitáció”, azaz a helybeli lakosságot megtartva felújítani – ezért a majd 1,2 milliárd forintból mintegy 44 millió forintot fordítottak közösségfejlesztésre, lakosok képzésére, stb., és talán ennél is fontosabb eredmény volt a Pongrác Közösségi Ház létrehozása, majd működtetése az önkormányzat által.

A kutatás megállapítása szerint a Pongráctelepről elmondható, hogy egy közepes presztízsű lakótelepből a szocializmus alatt rossz hírű hellyé vált, viszont az elmúlt években egyértelműen pozitív fejlődés tapasztalható. Ahogyan máshol sem, itt sem bevonható a lakosság egésze, de a közösségi élet, a közbiztonság helyzete és a fizikai-infrastrukturális környezet egyértelműen fejlődött. Az interjúalanyok szerint gyors fluktuáció, de lassú fiatalodás tapasztalható a lakótelepen. A kutatók véleménye szerint a Pongráctelep nem csak építészeti vagy szociológiai szempontból érdekes helyszín, hanem egy budapesti példa arra, hogy egy (szociális) városrehabilitáció sikeres lehet anélkül is, hogy a lakosság cserélődésének ösztönzésére lenne szükség. A megkérdezettek szerint ezt a X. kerületi önkormányzat is felismeri, célja, hogy a most ott élők életminőségének javítását segítse elő.

A 11 oldalas házidolgozatot teljes terjedelmében itt lehet elolvasni (PDF-ben letölteni), de alábbiakban külön bemutatjuk (jórészt idézzük) a házidolgozat laikus szemmel legérdekesebb részét, a Pongráctelepről készített öröm-bánat térképet és a kutatók ehhez fűzött megállapításait.

Az öröm-bánat térképet eredeti formájában környezeti nevelési eszközként használják. Célja, hogy a térképezésbe bevont helyi lakosok, miközben bejárják az adott területet (települést, település-részt, természeti környezetet) megfigyeljék azt, és felfedezzék benne a személyes kapcsolódásaikat. A kutatók tapasztalata szerint a megkérdezett helybeliek érdekesnek találták ezt a módszert és általa könnyebben meg tudták fogalmazni és mutatni azt, mit változtatnának, és mit őriznének meg.

Örömre okot adó elemek lehetnek: különféle épített és természeti értékek (pl. emlékművek, keresztek, templomok, egyedi tájértékek, nevezetes fák, facsoportok stb.) vagy egyszerűen csak esztétikai értékkel bíró gondozott parkok, terek, udvarok épületek, amelyek példaként szolgálhatnak arra, hogyan lehet a környezetünket esztétikussá tenni.

A bánat kategóriában pedig olyan elemek kerülhetnek, amelyet a térkép készítői problémának tartanak (szennyező források, gondozatlan, szemetes területek, rongálások stb.), s gondozásra vagy fejlesztésre javasolnak.

Közel 20 helyi lakos töltötte ki a Pongráctelep-térképet a Pongrác Közösségi Házban, megjelölve rajta azokat a helyeket, melyekhez pozitív, negatív vagy kettős érzelmek kötötték őket. Az ábrán szemléltetésképpen feltüntettük azokat a pontokat, amit többen is említettek, vagy konkrét emléket, viszonyulást társítottak. A résztvevők viszonylag kis létszáma miatt nem tekinthető „reprezentatív közvéleménykutatásnak” a térkép, de mindenképpen érdekes és jelzésértékű a helybeli lakosok által a Pongráctelep térképén megjelenített öröm-bánat érzések.

Pongráctelep öröm-bánat térképe (2017.12.12) KATTINTÁSRA KINAGYÍTHATÓ!

A kutatók tapasztalatai szerint a pongráctelepi embereket kevésbé jellemzik a természeti, vagy más jellegű környezethez kapcsolódó attitűdök. Kevés említés utal kertre, rendezetlenségre vagy zajra. A viszonyulások leginkább a területen található szolgáltatásokat érintik, mint a boltok, játszóterek, óvoda vagy iskola. Az is látható, hogy az értékelések egyes csomópontok köré sűrűsödnek.

Vannak egyértelmű ítéletek, például a Pongrác Közösségi Házat kivétel nélkül mindenki pozitívan említette, érdekes, hogy a Pongrác út melletti gumiszervizt pedig minden említés negatívnak ítéli, ehhez hasonló az átmeneti gyermekotthon értékelése. Természetesen vannak vegyes megítélésű területek, ilyen például a nemzeti dohánybolt. Az orvosi rendelőnél pozitívnak említik a közelségét, de van, aki csak “szükséges rossznak” nevezte. A játszóterek is vegyes megítélés alá esnek, szeretik őket, de kicsinek, vagy nem elég jól felszereltnek tartják őket a helyi lakók. Megjelenik a szolgáltatások hiányára utaló említés is, például hogy nincs általános iskola, vagy a Gomba vegyesbolt megszűnése. Többen is megjelölték a térképen lakóhelyüket, ezt is kivétel nélkül pozitívan. Emellett más, emberekkel kapcsolatos negatív attitűdként jelent meg az ittas, illetve utcán alkoholt fogyasztó személyek, több helyen történő negatív említése.

Habár az öröm-bánat térkép nem alkalmas arra, hogy az egyes viszonyulások mögötti mélyebb indokokat megértsük, de az egyetemisták úgy gondolják, szemléletes eszköz és egy ilyen módszer akár alapot adhat későbbi kutatásokra, egy-egy városfejlesztési projekt előtt, vagy éppen utána visszajelzésként is hasznosnak bizonyulhat. Ez a fajta térkép a szerkesztőségünknek is megtetszett, idővel mi is kipróbáljuk, remélhetőleg jóval több résztvevővel.

Forrás: A pongráctelepi városrehabilitáció szubjektív értékelése (2017.12.12)

Megjelent a 2018-as Kőbányai Kalendárium, a Pongrác Közösségi Házban kérhető

Posted by on

A Pongrác Közösségi Házban ingyenesen átvehető a most megjelent, 2018-as Kőbányai Kalendárium. Mint mindig, most is sok mesét, kőbányai lakosok házias receptjeit, valamint helytörténeti érdekességeket és képes beszámolót olvashatunk “Ez történt 2017-ben” címmel. Apróság, de van egy évfordulós fejezet is, amiből megtudhatjuk, hogy 75 évvel ezelőtt (1943-ban) építették a pongráctelepi lakóházak tetőtéri lakásait, mintegy 70 db lakással bővítve az eredetileg 818 lakásos telepet.

Álláslehetőségek Kőbányán

Posted by on

Az elmúlt időszakban a következő álláslehetőségekről szereztünk tudomást Kőbányán, illetve a kerület szomszédságában. Kattintson a linkekre további információért!

Penny Market:
– Eladó-pénztáros
– Üzletvezető-helyettes

Kőbányai Önkormányzat:
– Szabályszegési ügyintéző
– Környezetvédelmi ügyintéző
– Anyakönyvvezető

Kőbányai Vagyonkezelő Zrt.:
– Ingatlanforgalmazó
– Műszaki előkészítő / műszaki ellenőr

Auchan:
– Az újonnan megnyíló Gyömrői úti áruházukba keresnek munkatársakat

A Joób és Társa Kft.:
– Lakatos
– Autószerelő

Forrás: Kőbánya.info

Újságcikk a 37-es villamos megállójának drogosairól

Posted by on

A Magyar Nemzet tegnapelőtti (2018.01.08) számában jelent meg egy újabb Hős utcai vonatkozású helyszíni riport – de ezúttal a 37-es villamos menti drogos helyzetet szemlézték a Népszínház utcától a Pongrác útig.

Érdemes végigolvasni a teljes cikket, de itt most összefoglaljuk a lényegét: a Hős utcából sok drogos jár “anyagért” a Népszínház utcába, ahol a helybeli vendéglátósok így is örülnek, mert az utóbbi idők fokozott rendőri jelenlétének köszönhetően arrafelé már csak mozgás van, de nem tanyáznak ott a drogosok. A külváros felé haladva a 37-es villamos mentén a Józsefvárosi pályaudvar Kerepesi temető felőli oldalán van egy nagy, elhagyatott épület, amit szemmel láthatóan életvitelszerűen használnak a drogosok, a Hős utcából is járhatnak ide. Végül lakótelepünk mellett, a Pongrác úti villamosmegállóban is drogosokba botlik a riporter, akik itt is vásárolhattak anyagot, mert az utcán megkérdezett helybeliek szerint pongráctelepi társasházból is vittek el a rendőrök dílert (pár hónapja), de most is zajlik a kereskedelem, csak fütyülni kell a dílernek, ez a jel. Az újságíró megnézi a kutyafuttatót is, ahol rengeteg fecskendőt, pakettzacskót, gyógyszeres levelet lát. A megkérdezett pongráctelepi lakosok kételkednek a térfigyelő kamerák használhatóságában, vagy hogy egyáltalán működnek-e. Némi öröm az ürömben, hogy a riporter azért észrevételezte Pongráctelep rendezett, tiszta állapotát is, igaz a Hős utcai gettóhoz hasonlítva.

Ez így összességében nagyon depresszív cikk a pongráctelepi olvasóknak, és elriasztó híradás a környékünket csak hírből ismerő budapestieknek. Csak reménykedhetünk, hogy a Hős utcai gettó állami pénzből történő elbontása után jóval kisebb lesz a drogos “forgalom” a Salgótarjáni utca kőbányai oldalán, és lakótelepünkön is.

Három cigaretta és egy üveg bor jár körbe. Életkép a Pongráctelephez közel eső villamosmegállóból. Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet

Forrás: MNO

Kőbányai Szenior Ki Mit Tud?

Posted by on

A Kőrösi Kulturális Központ és a Kőbányai Önkormányzat Szenior Ki Mit Tud-ot hirdet az 55 év feletti korosztály részére. Jelentkezni lehet Budapest egész területéről és vonzáskörzetéből.

Jelentkezési határidő: 2018. február 2.

Művészeti ágak:

1. kategória: vers, próza, színjátszás, mesemondás
2. kategória: szóló hangszer, szóló ének, hangszeres együttes
3. kategória: szólótánc, páros vagy tánccsoport (társastánc, néptánc)
4. kategória: népdalkör, énekkör

A műsorszámok időtartama: szóló esetében: 4 perc, csoport esetén: maximum 6 perc.

Egy csoport, illetve egy versenyző azonos kategóriában legfeljebb két produkcióval indulhat.
Az elődöntőn bemutatott produkciók legjobbjait juttatja a zsűri a Gálaműsorba.

Az elődöntő (selejtező) időpontja: 2018. február 21.
A Gálaműsor időpontja: 2018. március 7., 15:00 óra

A jelentkezési lapokat a szigeti.monika@korosi.org email címen várjuk vagy a Kőrösi információjában kérjük leadni.

Szeretettel hívunk és várunk minden jelentkezőt.

Kapcsolódó dokumentumok:

Forrás: Kőbánya.hu

Interjú a MÁV-telepről elszármazott Medveczky Ilonával

Posted by on

A Kőbányai Hírek tavaly decemberi számában Törpényi Lajostól olvashattuk 1944. karácsonyának pongráctelepi emlékeiről, a mostani, januári lapszámban pedig a szomszédos MÁV-telep egyetlen hírességének, az ide született, itt felnőtt Medveczky Ilona magyar táncművésszel, színésznővel, érdemes művésszel készített interjút olvashatjuk. Legalul az újság egyébként PDF-ben itt is olvasható, letölthető januári lapszámának kifotózott oldala látható, de alább ki is másoltuk az interjú szövegét.

Medveczky Ilona Kőbányán született 1941-ben, és a MÁV-telepi szegény munkáscsalád egyszülött lányá­ból lett ünnepelt sztár. Apjától akkor kapta első és utolsó pofonját, amikor eldöntötte: primadonna lesz.

– Születésemkor édesapám hallani sem akart rólam: csúnyának mondott, aki ráadásul állandóan ordított – mesélte a művésznő. – De hét hónapos koromban egy varázsütésre megváltozott. Én lettem a mindene, akit hét fiúért sem cserélt volna el. Keményen, de nagy szeretettel nevelt, arra tanított, hogy soha ne hátráljak meg. A kis Ilona az óvodában is kitűnt a társai közül. Örökmozgó volt, amikor zenét hallott, azonnal illegette magát, táncolni kezdett. Alig volt négyéves, amikor a Népligetben egy majálison a színpadon találta magát. – Azt hiszem, akkor tudatosult bennem, hogy én primadonna akarok lenni, amikor a nagynéném elvitt az Erkel Színházba, ahol a Coppélia balettet játszották. Olyan mély nyomot hagyott bennem az előadás, a táncosok és minden, hogy otthon azonnal kijelentettem, én balerina akarok lenni. Apám egyenes választ adott: kaptam egy akkora pofont, hogy máig is emlékszem rá.

Ilona az elemi iskola után felvételizett az Állami Balettintézetbe. 3600 jelentkezőből tizenegyüket vették fel. – Apám nem örült, kisebb családi botrány is kerekedett a dologból, de aztán beadta a derekát. Nehéz évek következtek, hiszen reggel fél héttől éjfélig – mert már statisztálhattunk is az Operában – tanultunk, táncoltunk. Talán az békítette meg, hogy egy kis pénzt is hoztam a családi kasszába, mert 11 forint 50 fillért kaptam egy-egy fellépés után. Az egyik karácsonykor új függönyt és egy vasalót tettem a fenyőfa alá.

A diploma megszerzése után Pécsre került, ahol a balett-társulat alapítója lett. Az 1350 forintos fizetésből 500-at vitt el az albérlet és ugyanannyit az utazás, mert amikor csak tehette, hazajött Kőbányára. A maradék háromszáz maradt a színházi büfére meg a kosztra. A pécsi éveket a fővárosi Tarka Színpad korszaka követte. Operett, revü, musical szerepelt a repertoárjában.

– Innen jutottam el Berlinbe, Lipcsébe, Rostockba. Megnyílt előttem a világ, ugyan egyelőre „csak” a keleti blokk, de innen már csak egy ugrás volt a nyugat. Nyugat-Berlinbe kerültem, itthonról is megkaptam a szereplésekhez az engedélyt, így lettem a kapitalista Németország egyik legkeresettebb táncosa. Később a párizsi Moulin Rouge-ban léptem fel, ahol egy amerikai impresszárió meglátott, és New Yorkba csábított, hogy táncoljam el a Giselle-t. Elvállaltam, pedig már évek óta nem volt spicc-cipő a lábamon. Próbáltam, de amikor New Yorkba érkezett az orosz Bolsoj balett, önkritikát gyakoroltam, visszaadtam a szerepet. Medveczky Ilona megismerkedett a filmvilág központjával is, Hollywoodban is szerencsét próbált. De amikor az egyik producer „bepróbálkozott” nála, úgy igazi kőbányaiként, csúnyán helybenhagyta és rácsapta az ajtót. 1974-ben „férjhez” ment az Ausztriában élő Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis német herceghez. A névházasság Medveczky Ilonának az osztrák állampolgárságot, a nyugatra való szabad távozás lehetőségét nyújtotta. Férje 2006-ban hunyt el, Ilona pedig az 1989-es rendszerváltozás után hazatért. – Elégedett vagyok az életemmel. Nem bántam meg semmit. Kőbányának, a szigorú neveltetésemnek is köszönhetem, hogy megmaradtam olyan embernek, amilyennek apám is szeretett volna. Büszke vagyok arra, hogy Kőbányáról, a szegénységből a világ több színpadára is eljuthattam. Ha újra kezdhetném, nem csinálnék semmit sem másként.

Egész éves sportrendezvény sorozatot indít a Kőbányai Önkormányzat

Posted by on

Egész éves sportolásra, testmozgásra serkentő programot indít a Kőbányai Önkormányzat a Kocsis Sándor Sportközponttal karöltve. A Mozdulj Kőbánya! különlegessége, hogy mindenki egyénileg indulhat – állóképességétől és életkorától függően. – Nemcsak a kőbányai lakosok vehetnek részt ebben a változatos programban, a városrészben dolgozók is szabadon választhatnak a 10 tematikus alkalom közül – mondta Radványi Gábor alpolgármester. Részletek az alábbi plakáton.

A már most, előre meghirdetett egész éves programnak köszönhetően a februártól novemberig tervezett tíz izgalmas erőpróbából bárki időben összeállíthatja a maga sportkalendáriumát. – A tervezhetőség azért fontos, mert a mindennapi munka nagyon elfoglalttá teszi az embereket. De ha a dolgozók tudják, hogy mikor lesznek az alkalmak, könnyebben illeszthetik be elfoglaltságaik közé a sportolást is – indokolta az alpolgármester. Az eddigi sporteseményeket megtartva újakat is hoz az egész éves nagyszabású rendezvény. – A Mozdulj Kőbánya! februárban korcsolyanappal indul, a négy labdajáték napján pedig szabadtéren és fedett pályákon a labdarajongók próbálhatják ki magukat akár még éjszaka is, és megrendezzük persze az elmaradhatatlan péceli kerékpártúrát is – adott ízelítőt a sokszínű programból Nagy István, a Sportközpont igazgatója.

Újdonság, hogy az ingyenes rendezvények bármelyikén pontok gyűjthetők a kiváltott füzetbe. Ezzel sorsoláson vehet részt mindenki, s korosztályi bontásban értékes nyeremények találnak gazdára. A fődíj mellett – ami egy wellness hétvége – sportszerek, kerékpárok, egyéb sporttal kapcsolatos bérletek várják azokat, akik a legtöbbet tették az egészségükért.