A VII. kerületi Kazinczy utca 21-ben látogatható a Godot Kortárs Művészeti Intézet által szervezett, The Art of Banksy című, több város után Budapestre érkezett utazó tárlat, ami sok kiállított művön keresztül elég jó áttekintést ad a rejtőzkődő graffiti művész munkásságáról. Apropó, graffiti: van néhány élethű “rekonstrukció” a kiállítóhelységek falán, de a művek többsége kisebb méretű, de nagyrészt eredeti, Banksy által készített nyomat, valamint néhány festmény. Az Index itt olvasható kritikája szerint azért hiányzik a képek melletti, szájbarágósan megfogalmazott leírásokból a kontextus, hogy Banksy elsődleges közege azért mégiscsak a fal, a világ városának szabad, lefesthető falfelületei, és nem a bekeretezett nyomatok.

Azért így is „a képek magukért beszélnek” – mindenképpen ajánljuk a kiállítást Banksy és a valódi mondanivalót, vizuális színvonalat képviselő graffitik kedvelőinek; még a kissé drága jegyárral együtt is (3.500-3.800 Ft). Ráadásul, Banksy egyik graffitijének nyomata némi pongráctelepi áthallásra késztetett minket, amit az alábbi fotópáron mutatunk meg: Egyrészt a Salgótarjáni utca 63. társasház (régi 1. épület) árkádjának falán látható, mára már bájosan retró hangulatúvá nemesedett, focizást tiltó feliratot tulajdonképpen jogosan írták fel az 1960-as években, a megnövekedett lakótelepi autós forgalom és az azóta is kivilágítatlan árkád miatt. Ugyanakkor, a pongráctelepi fiataloknak (ezer-kétezer gyerek!) többnyire nem volt (és mostanság sincs) saját, lakótelepi fociterepük, miközben az 1950-es években még a közeli, akkoriban világélvonalbeli futballklub MTK edzői is kijöttek néha Pongráctelepre, megnézni a névtelen belső utcák úttestjén grundfocizó gyerekeket, és a tehetségeseket behívták a sportklub korosztályos ifi csapatába. Ez az olvasat szerintünk passzol (valamennyire) Banksy alább látható művének mondanivalójához…