Oszvald Györgyöt eddig mint újságírót, a 10kerkult.hu nevű független kőbányai közéleti hírportál alapító főszerkesztőjét ismertük, aki fáradhatatlanul járja a X. kerületet, mindenről ír és fotóz, alkalomadtán Pongráctelepről is. Most azonban, szerda este a Kőrösiben lévő Szabó Ervin Könyvtárban megrendezett könyvbemutatóján Oszvald Györgyöt, az embert ismerhettük meg, ugyanis Kőképemlék címmel, Kőbányai képek, személyes emlékek alcímmel most kiadott önéletrajzi novelláskötetéről és életének meglepően színes részleteiről beszélt a népes közönségnek.
Így tudtuk meg, hogy Salgótarjánban nőtt fel, az ezredfordulón költözött családostul Budapestre, Kőbányára, ahol hamar belekerült egy pezsgő kulturális közegbe, ami végül a kerületi újságírás felé terelte, ami már hosszú évek óta a főfoglalkozása. De sok mindennel foglalkozott már korábban, például iskolás korában versenyszerűen atletizált, távolugrásban úttörőolimpiát nyert (a Pongráctelepen felnőtt Gergely Gábornak is ez volt az első pingpongversenye, ahol bajnok lett), majd röplabdára tért át szép lányok kedvéért, akik aztán a néptánc és népzene felé is sikerrel vonzották. Így nem csoda, hogy a könyvbemutatót népdalénekes és vonós trió népzenei előadása is színesítette. Persze a könyvtárban csak néhány elmesélt vagy felolvasott részlet erejéig kaptunk bepillantást Oszvald György Salgótarjántól Kőbányáig ívelő eddigi életútjába, azonban a könyvben olvasható életrajzi novellákhoz saját készítésű, kőbányai témájú fotókat is válogatott, amiket a könyvtár galériájában külön is kiállítottak. A fényképek alatt rövid kísérő szövegek olvashatók, amik utalnak arra, hogy az adott kőbányai fotó milyen módon inspirálta őt egy-egy életrajzi novella megírására.
Így figyeltünk fel a kiállított fényképek között egy pongráctelepi részletet láttató fotóra. Ezen a képen a Pongrác út és Salgótarjáni utca sarka látható, előtérben a Kőbánya-alsó pályaudvar sínjeivel és a 37-es villamos felüljárójával, középpontban a régi számozás szerinti (Pongrác út 9.) 1-es épülettel, ma Salgótarjáni utca 63. társasházzal, háttérben a szomszédos pongráctelepi házakkal. A képhez tartozó, a könyvben a 101. oldalon kezdődő Mámor című novella bevezető szövegét idézzük is:
“Egyik pillanatról a másikra hagytam fel az ivással. Pedig nem voltam beteg, nem fogadtam senkivel, hogy meddig bírom alkohol nélkül. De éreztem, a család és a szűkebb környezetem már alkoholistának tartott, úgy is kezeltek, igaz, még elviseltek. Inkább azt mondtam, mondom most, harminc év után is, hogy a függőség veszélyes szintjén voltam, de még önerőből visszafordítható állapotban. Sok intő jelet láttam, magam is jártam detoxban, a velem egyívású szomszédom – tehetséges gépészmérnök – az orrom előtt itta el a családját, a megélhetését. Mindezek nem érdekeltek. De, hogy ma – immáron sok-sok éve – abszolút alkoholmentes vagyok, annak ez a történet fontos eleme.”
A könyvbemutató végén rákérdeztünk Oszvald Györgynél erre a pongráctelepi fotóra, és a konkrét könyvbéli összefüggésekre. Így megtudtuk tőle, hogy magát a fényképet a Hungexpo Hotel tetőteraszáról készítette, és a megörökített látvány nagyon emlékeztette őt Salgótarjánra, ahol egy időben ilyen jellegű környezetben és házban lakott a családjával, padlástéri tanácsi bérlakásban; és mivel a Mámor című novellájának története is életének ehhez az időszakához kapcsolódik, ezért választotta ezt a kőbányai fotót ehhez a fejezethez. Ennek kapcsán viszont mi is felhívtuk Oszvald György figyelmét egy teljesen véletlen kapcsolódásra a Mámor című fejezethez – ami csak régi pongrácos lakóknak juthat az eszébe a fotót nézegetve. Pongráctelepen hivatalosan sosem volt kocsma, bár (valószínűleg) “igény volna rá” ma is, nem hivatalosan viszont több ivóhely is “működött” lakótelepünkön az idők folyamán. A legismertebb, hajdani Korall Presszón (Szolgáltatóház Csilla utcai végén) kívül éppen a fotón látható társasháznál voltak hosszabb ideig ivóhelyek. Előbb a lakótelep építése előtt állt már a Pongrác út és Salgótarjáni utca sarkán egy ideiglenes korcsmaépület (korabeli szóhasználattal vendéglő), amit még az 1940-es években elbontottak. Majd az 1960-1980-as években a régi 1-es épület villamosmegálló felőli végében, az utcára nyíló pincében működött zugkocsma, amire az idősebb pongráctelepi lakók még élénken emlékeznek…
Frissítés: a cikket megosztottuk a Kis-Pongrác lakótelep Facebook oldalon is, ahol többen hozzászóltak, hogy a régi 1-es épület pincéjében működött ivóhely nem zugkocsma, hanem rendes, hivatalosan működő borozó volt, talponálló jellegű, pulttal, mosdóval.
