Műalkotások egykor és ma

A lakótelep építése során a főváros műalkotásokkal igyekezett emelni az építészetileg egyszerű kivitelezésű épületek környezetét. Polgármesteri rendeletre az építési költség 2%-át erre kellett fordítani, ebből meghívásos pályázatot hirdettek, amelyen összesen 22 elismert művész vett részt.

A 60.000 pengős pályázat keretében az épületek közötti térségeket parkosították, homokozókat és „lubickoló” medencéket létesítettek, ezek nyomai még többfelé láthatóak, növényzettel benőve, itt-ott még a homokozók peremére szerelt hajdani ülődeszkák rögzítései is látszanak. A lubickoló medencék szélére Varga Ferenc, Maugsch Gyula, Martinelli Jenő és Izbégi Villám Rózsa alkotta kútszobrok kerültek, ezek közül már csak a „Mackók” van meg, sajnos ez is leromlott állapotban.

Az épülő iskola előtt és mögött kialakított parkos téren két nagyobb szabású szobrot helyeztek el. Csúcs Ferenc „Munka” című műve két méter magas mészkő talapzaton a munkát megszemélyesítő férfialak mészkőbe faragva. Testi felépítése erőteljes, fejét jobbra fordítja, és a távolba néz. Terpeszállású lábai előtt csákány, melynek nyelére összekulcsolt kezeit helyezi. A szobor még a rendszerváltás idején is az iskola előtt állt, az 1990-es években került a mai helyére, az 1. és 2. épület közé, de addig is sok osztályfénykép hátteréül szolgált.
Az eredetileg is az iskola mögött, de a mai helyéhez képest egy kertészetileg rendezett téren felállított „Család” című szobor Győry Dezső alkotása. A mészkőbe faragott kompozíció munkás házaspárt ábrázol két gyermekével.

A köztéri szobrokon kívül még két beltéri szobor is készült a telepre. Az óvodába Sóstai-Horváth Etel alkotott anya-kislánya szoborkompozíciót, ami sajnos már nincs meg, míg a hajdani közfürdő épületében Erdey Dezső alumínium kútszobrának már csak a márvány talapzata látható.

A szobrokon kívül különféle falfestmények is készültek. A 6., 2., 12., 16. épületeknek a telep belseje felé néző rövid oldalát egy-egy hatalmas falikép, ún. sgraffito* díszítette-díszíti, Medveczky Jenő és Molnár C. Pál alkotásai. A négy évszakot megjelenítő képek közül a „Nyár” sajnos egyáltalán nem maradt fenn, a „Télnek” csak egy töredéke, a „Tavasz” is csak leromlott állapotban látható ma. Egyedül az „Ősz” maradt meg viszonylag jó állapotban. Eredeti kinézetükről korabeli fénykép is alig készült.

A Tér és Forma c. építészeti szakfolyóiratban talált egy darab fotón látható, hogy az iskola földszinti aulájának falán, a tornaterem két bejárata közötti falon három freskó volt (Hende Vince alkotásai), ezekből semmi nem maradt.

A korabeli leírások szerint az 1. és 11. épületek kocsi áthajtóinak falára Mosdóssy Imre freskó formájában a telep madártávlati képét festette rá, tájékoztató jelzésekkel is ellátva. Sajnos ebből sem maradt mára semmi.

Nem műalkotások, de korszínező apró részleteket ma is meg lehet figyelni a telep építészetileg egyszerű kiképzésű épületein: kovácsoltvas zászlótartók, ajtórácsok, évszámok, elválasztó rácsok. A házak eredeti kékeszöld színű lépcsőházi lakónév-tábláiból („Budapest Székesfőváros Közönsége – Kislakásos Bérháztelep”) több is látható még. A telep Pongrác út felőli végén a homlokzatokon kettő darab, a kor jellegzetes karaktereivel készült kovácsolt vas „1939” évszám található. Aknamentesítést tanúsító cirill betűs feliratok 1945-ből. Labdázást és kerékpározást “rendőrileg”, illetve „hatóságilag” tiltó fémtáblák, falfeliratok.

*Sgraffito: díszítő eljárás, amely abból áll, hogy valamely rétegbe való bekarcolás révén az alatta lévő más színű alap előtűnik, és a kikarcolt részeken rajzszerűen hat. Előfordul kerámiában (graffiato) és az építészeti díszítésben, ahol a sötét alapon a világos vakolat-bekarcolás hatásos és tartós díszt ad. (Művészeti Lexikon)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.