A tegnapi cikkünkben beharangozott, s a Pongrác Közösségi Házban ma lezajlott “Mi lesz veled Hős utca” című konferencián nem tudtunk személyesen figyelni, de szerencsére az Index részletes beszámolót adott közre, amit alább kivonatosan közlünk, de érdemes a teljes cikket is végigolvasni.

A telepen évek óta aktív Kontúr Közhasznú Egyesület pénteken “Mi lesz veled Hős utca?” címmel konferenciát rendezett, ahol kutatók, civilek, szociális szakemberek beszéltek arról, milyen lehetőségekkel vagy veszélyekkel jár egy ilyen telepfelszámolás.

Győri Péter, Jelinek Csaba, Váradi Péter, Urbanovszky Zsuzsanna (b-j) a “Mi lesz veled Hős utca?” konferencián. Fotó: Domschitz Mátyás / Index

Az első felszólaló Jelinek Csaba volt, az MTA munkatársa, aki a ferencvárosi városrehabilitációból és dzsentrifikációból írta doktoriját a CEU-n. Szerinte a lakhatási kérdéseket hosszabb történeti távban és a nagyobb gazdasági összefüggésekkel együtt érdemes vizsgálni. “Hiányzik az egységes lakáspolitika a rendszerváltás óta” – mondta, majd kifejtette, hogy szerinte rövid távon jó ötletnek tűnhetett a kilencvenes évek elején lezajlott privatizációs hullám, amikor az önkormányzatok magánszereplőknek eladták a jobb minőségű lakásaik nagy részét, ezzel hirtelen pénzhez juttatva  önkormányzatokat, de ez mára már komoly problémákat okoz, hozzájárul a lakhatási válsághoz Magyarországon.

Már régóta ott tartunk, hogy több rászoruló van, mint ahány piaci ár alatt kiadható önkormányzati bérlakás. Szerinte a jelenlegi állami lakáspolitika csak ront a helyzeten, mert “az alul lévőket leszorítja, a felül lévőket pedig segíti a tulajdonszerzésben”. A Hős utcai helyzetről elmondta, az állam támogatás hirtelensége és mértéke “nem tipikus lépés”, mert “ilyen kicsi területre ilyen sok pénzt az állam nem szokott adni”.

Jelinek szerint nem szabad elszakítani a tágabb lakáspolitikai folyamatok elemzésétől a Hős utcai helyzetet, és kétmilliárdot jól el lehet költeni helyben, de a fontos igazából az lenne, hogy legyen országosan egyenlősítő lakhatáspolitika, illetve, hogy legyen átlátható, mi történik a Hős utcában, mire költik el a kormányzati milliárdokat. “Ne olyan szimbolikus dózerolás legyen, ami aztán nem foglalkozik a tágabb lakáspolitikai környezettel” – foglalta össze.

Ezután Mihály Bulcsú szociális munkás, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán tanít, a Dzsumbuj Help nevű civil szervezetet mutatta be. A Dzsumbuj név arra az Illatos úti gettóra ragadt rá, amit 2005-ben kezdtek el bontani és 2015-ben végeztek a felszámolásával. (Erről szóló cikkünket itt találja.)

“A Dzsumbuj nagyon hasonló családszerkezetű háztartásokból állt össze, mint a Hős utcai telep” – mondta. Szerinte a Dzsumbuj felszámolásából sokat tanulhat a kőbányai önkormányzat is. “A Dzsumbuj Help kapott állami forrást, végig jelent volt a telepen, voltak fizetett alkalmazottaik, ha felállásban is, rossz bérrel is, de legalább nem önkéntes munkára épült” – utalt arra, hogy a Hős utcai Kontúr Egyesület állandó forráshiánnyal küzd és önkéntesekre hagyatkozik.

A Dzsumbuj felszámolása után két év is eltelt, és az látszik, hogy elmaradt az elköltöztetett lakók utánkövetése, “van, aki jobb, van, aki rosszabb helyzetbe került”. Mihály szerint egy hatalmas hibát elkövetett az önkormányzat, amit a kőbányainak nem szabad, ez pedig az, amikor bizonyos lakóknak az elköltözésért cserébe készpénzt adtak. “Ezzel óvatosan kell bánni, mert ha valakinek felajánlanak egy nagyobb összeget, lehet elfogadja, de ezzel már középtávon is biztos, hogy rosszul jár” – mondta.

Szeitl Blanka szociológus, aki az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium tagjaként 2015-ben vett részt egy Hős utcai kutatásban, azt mondta: a Hős utcai tömbökben lévő 280 háztartásból 73-ban töltöttek ki kérdőíveket, két tucat háztartásban pedig mélyinterjúkat vettek fel.

Ezekből derült ki, hogy a lakók 61 százaléka legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett, 26 százalékuk szakmunkás, 9 százalékuk érettségizett és 2 százalékuknak van diplomája. Ezen kívül azt emelte ki a kutatásból, hogy a Hős utcában a legtöbb lakónak rokonsági kapcsolatai is vannak a tömbökben, egy Hős utcainak általában 6 másik rokona is él a telepen. Ez többnyire azért van, mert a gettóba vidéki mélyszegények költöznek be, és ha egy valakinek sikerül beilleszkedni és lakhatáshoz jutni a Hősben, akkor követik a példáját a rokonai is. (A kutatási jelentést itt lehetelolvasni.)

Ezután a Kontúr Egyesület egyik önkéntese, Tóth Krisztina beszélt a Hős utcai gyermekekről. Elmondta, hogy nagyjából 120 kiskorú él a két lebontásra ítélt házban, ők azok, akik a Kontúr Egyesület közösségi terét általában megtöltik. “November óta vagyunk közösségi helyiséggel jelen a telepen, és alapelvünk, hogy minden gyerek bejöhet, mindenkinek biztosítjuk a fejlődés lehetőségét” – mondta.

Tóth Krisztinát követte Urbanovszky Zsuzsanna szociálpolitikus, a Kontúr Egyesület elnöke. Ő is említette, hogy mennyire hirtelennek tűnik a kétmilliárdos kormányzati támogatás, tekintve, hogy az önkormányzat – ha voltak is erre tervek – eddig nem támogatta határozottan a telepfelszámolást, azt végképp nem lehetett előre látni, hogy ilyen hirtelenséggel születik döntés.

A telepfelszámolás egyébként Urbanovszky szerint nem feltétlenül rossz, a lakók többsége is támogatja, csak azokat a garanciákat hiányolja, amik biztosítják, hogy senki ne kerüljön végül rosszabb helyzetbe a Hős utca után. Illetve azt se látja, hogy az önkormányzat hajlandó bevonni az érintetteket a felszámolás előkészítésébe, nem igazán kommunikálnak a lakókkal. (Kovács Róbert, Kőbánya fideszes polgármestere is a konferencia meghívottjai közt szerepelt, de nem élt a lehetőséggel.)

Az utolsó előadást Győri Péter lakáspolitikus tartotta, a budapesti hajléktalanellátó szerv a BMSZKI szakmai vezetője. Előadásában jelezte, hogy ez elég példa nélküli lakáspolitikai intézkedés Magyarországon. És a beinduló folyamat is nagyon sajátságos lesz, mert a bontandó lakások fele, nagyjából 150 lakás magántulajdonban van, és nagyjából 50 bérlakásban élnek.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy vannak a magánlakásokban is albérlők és vannak még az üres lakásokat elfoglaló önkényes házfoglalók is. “Ez azért fontos, mert mindegyik csoportnak más és más jogai vannak. Az önkényeseknek és az albérlőknek például semmilyen, a magántulajdonosoknak pedig a legtöbb.”

Győri szerint az is nagyon problémás lehet, hogy mi alapján egyezik meg az önkormányzat a lakástulajdonosokkal. Hiszen a magántulajdont törvény védi, és csak két egyenlő fél szabad döntése alapján cserélhet gazdát. “Egy ilyen szabad megállapodásnál nem kell, hogy számítson a lakás állaga, a valós értéke.” Az eladásra jogilag nem lehet kötelezni senkit, hangsúlyozta. Győri szerint félő, hogy majd “annak is azt mondják, hogy nincs joga ehhez vagy ahhoz, akinek egyébként van”, a lakók segítőinek erre fel kell készülni.

A konferenciát egy kerekasztal beszélgetés zárta, melyen részt vehettek a közönség tagjai, így változatos vita bontakozott ki az előadók, Hős utcai lakosok és a MÁV-telepi Wesley Általános Iskola pedagógusai részvételével. Ez a beszélgetés videón is megnézhető, a Mérce Facebook oldalán.

Forrás: Index