Verbai Lajos, a hamarosan méltó helyre költöző Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény vezetője mai Facebook posztjában tisztázza a bizonyára több pongráctelepi olvasónkban már felmerült kérdést, hogy melyik a helyes változata a lakótelepünknek nevet adó útnak? Ha figyelünk erre, sokszor Pongrác út, máskor meg Pongrácz út változatot láthatunk táblán, térképen, sajtóban, könyvekben egyaránt.

Pongrácz László altábornagy

Pongrácz út vagy Pongrác út – mindkettő helyes, mivel a jelenlegi ismereteink (legalábbis a fővárosi utcanév lexikonok) szerint az út névadója Pongrácz László volt, ő pedig a saját életében mindkét módon írta a saját családnevét. Pongrácz László (1824-1890) honvéd tiszt volt 1848-ban, amikor is – republikánus elvei miatt – polgáriasan, c-vel kezdte írni a nevét. 1849-ben Buda várának visszavételekor különösen kitűnt, ekkor és ezért kapta az alezredesi rangot. A bukás után ugyanezért elzárták, de a fogságból megszökött és külföldre menekült. 1867-ben hazatért és újra katona lett, a Monarchia hadseregéből altárbornagyként vonult nyugállományba. Ekkor visszatért a cz-vel történő íráshoz, de következetlenül, mert sokszor a c-s változatot használta.

A Nyest.hu (Nyelv és tudomány) blog 2014-es cikke szerint már a XIX. század eleje óta használatban volt a régebbi eredetű cz mellett a c betű használata is a “cé” hang írására. Bár a helyesírási szabályzatok a nyelvújítás kora óta a cz betűt írták elő (miközben a XIX. század folyamán folyamatos szakmai vita volt, hogy inkább a c betű legyen a hivatalos), de a c betű fokozatosan előre tört a cz hátrányára, amely folyamat például a rendszeresen kiadott fővárosi utcanév jegyzékekben is megfigyelhető. 1903-ban aztán a vallás- és közoktatási miniszter felkérte Simonyi Zsigmondot, hogy az iskolák számára új helyesírási szabályzatot dolgozzon ki. Ebben a cz helyett már a c szerepelt, de a Magyar Tudományos Akadémia csak 1922-ben adott ki új helyesírási szabályzatot, ami már szintén a c betút írta elő, így 1903-1922 között egyszerre volt “hivatalos” a c és a cz betű is.